„Mert nekünk is hirdették az evangéliumot, miként azoknak, de nem használt nekik a hallott beszéd, mivel nem párosították hittel azok, akik hallották.” (Zsidók 4, 2)
Az evangélium mindenkinek hirdettetik, személyválogatás nélkül. Úgy is fogalmazhatnék, hogy mindenkinek van személyre szóló örömhíre. Ilyen az Isten munkája az életünkben. Az éhezőt kenyérrel elégíti meg, a gyászolónak vigaszt nyújt, a megterheltnek megnyugvást ad, bánatosnak örömöt szerez. Ez mind szép, csakhogy nem általános érvényű. Egészen pontosan arra gondolok, hogy van rá eset, amikor ugyanaz az igehirdetés az egyik embert fellelkesíti, a másikat viszont hidegen hagyja. Az evangélium meghallása egyik embernek megtérést eredményez, az életének gyökeres megváltozását idézi elő. Azonban ugyanez az evangélium másokról lepereg.
Ha őszinték vagyunk, akkor beismerjük, hogy az ige nem mindig hat ugyanolyan buzdító erővel ránk. A prédikációk néha szárnyakat adnak a léleknek, vagy megragadva a földbe döngölnek, esetleg szórakoztatnak, talán tanítanak, de olyan is van, hogy csak fárasztanak. Persze tudom én, hogy vannak lendületes prédikációk, amelyek magukkal ragadnak, és vannak egyhangúak is, amelyeket nehéz figyelemmel követni. Mindazonáltal az igehirdetés üzenete nem az előadói bravúr miatt használ, vagy vész a semmibe, hanem a hit miatt.
Az evangélium mindenkinek hirdettetik, de csak azoknak használ, akik hittel párosítják. Isten elkészítette a te személyes örömeid és áldásaid, sőt elhagyta a mennyei valóságot és emberré lett, hogy biztosan megkapd azokat. Ám mindez neked semmit sem használ, ha nem párosítasz a hallottakhoz hitet. A bibliai üzeneteket ma lehetetlenség elkerülni, mert ha valaki nem is megy el templomba, attól még számos helyen szembetalálja magát az igével, ugyanis napjainkban az evangélium terjed minden lehetséges módon. Hitünkben kell megerősödnünk, hogy az ige ne csak betűk együttese legyen, hanem éltető lelki táplálék. Ámen.
*Mi Atyánk, erősíts meg a hitünkben, hogy az evangélium a hasznunkra váljon, és így szolgáljunk a te dicsőségedre! Ámen.*
Erdei Árva István,
Szamoskóród-Dobrácsapáti