“Vigyázzatok, testvéreim, senki ne szakadjon el közületek az élő Istentől hitetlen és gonosz szívvel. Sőt buzdítsátok egymást minden egyes napon, amíg tart a ma, hogy a bűn csábítása közületek senkit meg ne keményítsen. Mert részeseivé lettünk Krisztusnak, ha azt a bizalmat, amely kezdetben élt bennünk, mindvégig szilárdan megtartjuk.” (Zsid. 3,12-14)
A levélíró figyelmeztetést intéz a gyülekezet tagjaihoz. Ezt nyomatékosítja az Ige kezdő szava: “Vigyázzatok…” A Krisztus ismeretére eljutott- és a felkinált üdvösséggel találkozó ember ki van téve számtalan kísértésnek, az új élet is veszélyben lehet, ha tekintetünket levesszük Jézusról, és engedünk a világi kísértésnek. A szív az értelem és az érzelem középpontja, az emberi személyiség legbensőbb arca, amely megkülönbözteti a többi élőlénytől. Ha a szívben ott van minden nap a hála és a köszönet, ha ezt a szívet Isten iránti bizalom uralja, akkor ez a szív őszinte és hívő. Ellenkező esetben a szív hitetlen és gonosz, amely rombol és másokat sért. Ennek következménye lehet az, hogy az ember elszakad Istentől és többé nem akar a gyülekezet tagja lenni. Biztos vagyok benne, hogy minden gyülekezetben tudunk példát felhozni, ahol láttunk egy-egy kiemelkedő személyt, aki megtérésével mutatta meg, hogy a Krisztus útján jár. Aztán történt valami…. Egyszerű, banális dolog, ami sértődéshez, vitához és a közösségtől való elszakadáshoz vezetett. A krisztusi hitre eljutni valami csodálatos dolog, és a mai üzenete Istennek az, hogy ezt úgy őrizzük, mint a legdrágább ajándékot, mert a bűn csábítása pontosan az, hogy ezt tőlünk elvegye. Ámen.
Ilonczai Zsombor,
Szárazberek