“…sok rendben és sokféleképpen…,szólott nekünk Fia által.” (Zsid. 1,1)
Ez a levél összekötő kapocs Ószövetség és Újtestamentum között, arról tesz bizonyságot, hogy az időfelletti Isten a korok felett, de mindig a mának üzen, közelebbről az idő rabságában élő emberhez szól.
Az Isten a kezdeményező, Ő a megszólító. Akar velünk valamit, ezért beszél, ha kell ír is nekünk.
Bizonyára, ha tehetné felhasználná az éter hullámhosszait is, csakhogy elérjen bennünket. Vagy üzen az interneten keresztül is. hogy megtaláljon. A szó, a beszéd, az írás az akarat kifejezése, de nevelés szándékkal is történik. Megsimogat, mint az őszi szellő, de le is leplez, ha megérdemeljük. Úgy szól hozzánk, mint atya az ő gyermekéhez.
Amikor a szó már nem használ, megtestesül, látható formát ölt, “testté lett az Ige”. A láthatatlan érzékelhetővé lesz, a hallható szó nyomán új korszak kezdődik, Krisztus kora, az Újszövetség ideje. Ez sem a némaságnak az ideje, a szó tetté magasztosul és megvalósul. Krisztus is szól, hadd tisztuljunk az ő tanításaiban!
Minket arra sarkall Isten, hogy a meghallott szót tovább adjuk..
Uram, hallom szavad,
értem kiáltasz,
rólam beszélsz,
s elfújja szavad a szél,
akkor is megtermékenyül
a szabadon maradt föld.
Ámen.
Fodor Lajos