“Bélsaccar király nagy lakomát rendezett ezer főrangú emberének, és az ezer emberrel együtt itta a bort. A bor hatására megparancsolta Bélsaccar, hogy hozzák elő azokat az arany- és ezüstedényeket, amelyeket apja, Nebukadneccar hozott el a jeruzsálemi templomból. Azokból akart inni a király főrangú embereivel, feleségeivel és ágyasaival együtt. Elő is hozták az aranyedényeket, amelyeket a jeruzsálemi templomból, az Isten házából hoztak el, és a király azokból ivott főrangú embereivel, feleségeivel és ágyasaival együtt. Itták a bort, és közben dicsőítették az aranyból, ezüstből, rézből, vasból, fából és kőből csinált isteneket. Egyszerre csak egy emberi kéz ujjai tűntek fel, és írni kezdtek a királyi palota festett falára, a lámpatartóval szemben; a király pedig nézte a kezet, ahogyan írt. Közben a király arca elsápadt, gyötrő gondolatai támadtak, meggörnyedt a háta, és még a térdei is reszkettek.” (Dán 5,1-6)
Semmi gondra nem figyel az ember, ha az életében úgymond “fut a szekér.” Bélsaccár király lakomája ilyen jómódú, a semmivel sem törödő királyi életet vetíti elénk, ahol az ország legjei vannak jelen. Elképzelhetjük, hogy milyen tivornya lehetett a királyi palotában, erkölcsileg mennyire lezülött az “úri társadalom tagjai”, akik ilyen esetben átlépnek mindenféle viselkedési határt. A lakomában a fogságba hurcolt nép-, de maga a zsidó istentisztelteti szertartás megalázása érzékelhető, amikor azt látjuk, hogy Bélsaccár megparancsolja, hogy hozzák elő a jeruzsálemi templom kegytárgyait. Az ital fogyasztásának mértéktelensége arra bátorítja a lakomázókat, hogy a “csinált isteneket” dícsérjék. Egy ilyen helyzetben a váratlan fordulat akár dermesztő hatással is lehet. A váratlan fordulat be is következik, mert Isten nem hagyja, hogy a szent edényeket megszentségtelenítsék, nem hagyja népét megaláztatni, de azt tudjuk, hogy ebben a helyzetben Dánielt is felhasználja. A király nem tudja kezelni a lakomát elrontó eseményt, elsápad és végtagjai lebénulnak. Számára Isten megismerésének első lépése lehet ez, de ehhez alázatra, a földi kincsek feladása szükséges. Ámen.
Ilonczai Zsombor,
Szárazberek