“Mert ilyen főpap,… akinek nincs szüksége, mint a főpapoknak, hogy napról-napra előbb a saját bűneiért vigyen áldozatot, azután a népéiért, mert ezt egyszer megcselekedte, maga-magát megáldozván.” (Zsid 7,26-27)
Emlékszem gyermekként láttam a Jézus életéről egy filmet, amiben a nagypénteki esemény sorozat kapcsán mutatta, ahogy a Szentek Szentjének a bejáratánál ketté hasadt a kárpít, lentről fölfelé, ahová csak a főpap léphetett e közbenjárásért. Akkor nem értettem mi a jelentősége, de ma már tudom, hogy nem kell bemenjen a főpap, hogy engesztelő áldozatot mutasson be először magáért, aztán a nép bünéért. Jézus áldozata ezt eltörölte. Jézuson keresztül könnyen eljutunk az Atyához.
Mai világunkban hozzá vagyunk szokva, ha valamit el akarunk rendezni, akkor több helyen is kell kopogtatni, keresni olyan embereket, akik közbenjárnak ügyünkben, tudnak gondjainkon segíteni. Ezzel szemben milyen egyszerű Isteennel rendezni dolgainkat. Megállunk Jézus Krisztus előtt, leteszünk mindent a lábai elé. Nincs szűkség semmiféle közbenjáróra, ügyintézőre. Vele mindent megtudunk oldani.
Láttam egy képet, melyen két egymással szemben álló partszakasz volt. A kettő között hatalmas szakadék. A bal oldalira rá volt írva, hogy ott az ember, a jobb oldalira, hogy ott az Isten. Az emberi oldalról volt probálkozás, átjutni a túlsó partra: jó cselekedetekkel, tisztelettel hűséggel stb, egyik sem ért át. De ott volt Jézus Krisztus keresztje, ami összekötötte a két partot.
Keressük ma ezt a Főpap Jézust, aki érettünk vállalta a golgotai áldozatot. Ne mondjuk azt, hogy nekem olyan sok bűnöm van, én olyan rossz ember vagyok és ezek a gondolatok tartsanak távol Jézus Krisztustól. Hozzad bátran gondjaidat, fájdalmaidat, betegségeidet, zátonyra futott életedet, mert Ő tud rajtad segíteni. Az Ő Főpapi áldozata minden bűnt eltöről. Ámen
Szilágyi István-Róbert,
Dabolc