Pánik helyett
„Onnan Micpébe, Móáb földjére ment Dávid, és azt mondta Móáb királyának: Hadd jöjjön ide hozzátok apám és anyám, amíg meg nem tudom, hogy mit fog cselekedni velem Isten.” (1Sám 22,3)
Nagy erény az, ha valaki meg tudja őrizni a hidegvérét a kritikus időszakokban is. Még nagyobb erény az, ha a higgadtság oka Istenben található. Napjaink zavaros és rémületet keltő hírei között hánykolódva fontos, hogy helyén legyen a szívünk és az eszünk. Ezt a helytállást vélem felfedezni Dávid magatartásában is, aki épp Saul haragja elől bujdosott. A sanyargatott emberek közül sokan mellé álltak, így hírtelen egy négyszáz fős sereg élén találta magát. Tudta, hogy ez nem lehet véletlen, és arról is tudomása lehetett, hogy több szimpatizánsa is volt a királyi udvarban. Talán megfelelő lett volna az idő egy király ellenes puccs kirobbantására, Saul bukása után, pedig Dávid a nép megmentőjeként magához ragadhatta volna a hatalmat. Ám Dávid egészen más utat választott. Nem szállt fejébe a dicsőség, nem lett úrrá rajta a pánikszerű akarnokság, s még csak haditervet sem készített. Ehelyett megtette azt, amit a józan ész megkívánt, és megpróbált jobban figyelni Isten utasítására.
A világi események gyors és kiszámíthatatlan változása gyakran sodornak minket is pánikszerű helyzetekbe. Olyankor kapkodunk, meggondolatlanul cselekszünk, és ezzel néha többet ártunk, mint használunk. Dávid, gyermeki kötelességének engedelmeskedve, először az apjáról és az anyjáról gondoskodott. Emberileg megtett minden tőle telhetőt a családjáért, ezt követően pedig kész volt elfogadni Istentől az előtte lévő ismeretlent. Bizony készen kell állnunk az engedelmességre akkor is, amikor a fenyegetettség borús jövőt ígér. Pánik helyett hittel és bizalommal mondjuk: „legyen meg a Te akaratod ”! Ámen.
Erdei Árva István,
Szamoskóród-Dobrácsapáti