„Mutassátok nekem az adópénzt! Azok pedig odavittek neki egy dénárt. Ő megkérdezte tőlük: Kié ez a kép és ez a felirat? Azt felelték: A császáré. Ő akkor ezt mondta nekik: Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené! Amikor ezt meghallották, elcsodálkoztak, és otthagyva őt, elmentek.” (Mt 22,19-22)
A keresztyén ember mindig hasznos útmutatást kap a Szentírásból az élet különböző területire nézve. Ebben a történetben azt láthatjuk, hogy milyen magatartással kell viszonyuljunk Istenhez és az államhoz. A farizeusoknak és heródespártiaknak gonosz a szándékuk, mert csapdát állítanak Jézusnak, amit Ő könnyedséggel kikerült, magatartásuk méltatlan ahhoz a jóindulathoz, amit Urunk tanúsított. Azt is láthatjuk, hogy milyen az emberi szív mélysége: a kegyesség mögött alattomosság és képmutatás rejtőzik, amit a bibliai tanítás nem fogad el. Jézus ellenségei ezúttal a római birodalommal akarták összeütközésbe hozni, és elgáncsolni. Jézus lerántja róluk a leplet, és azt mondja tanításában, hogy a felsőbb hatalmak Istentől vannak rendelve, ezért engedelmeskednünk kell. Istennek is tartozunk, sokkal többel, mint anyagiakkal: imádattal, időnkkel, engedelmességünkkel, szolgálatunkkal, szeretetünk ajándékaival… Ne tartsunk vissza semmit abból, ami Istennek jár, és akkor áldása kiárad reánk, „ama napon” jutalmunk lesz, amikor eljön érettünk. Ámen.
Ilonczai Zsombor,
Szárzberek