“Semmijük sem hiányzott, sem kicsi, sem nagy, sem fiaik, sem leányaik abból, amit elvittek tőlük, Dávid mindent visszaszerzett. Elvitte Dávid a juhokat és marhákat, és ezeket tulajdon jószágaik előtt terelték, és azt mondták: Ez Dávid zsákmánya!” (1Sám 30,19-20)
Ez Dávid zsákmánya. Te hogy nézel arra, ami a tied? Mikor kezdődik a baj? Mikor nézed rosszul? Akkor, amikor a felelősségvállalás helyett a birtoklás útjára, rámbízottság helyett tulajdonlás, amikor a megajándékozottság helyett követelés és követelőzés, részesedés helyett ragaszkodás, továbbadás helyett megőrzés és megtartás útjára lépünk. Nem minden a mienk, valamit csak nálunk tett le Isten.
Tulajdonképpen az életünkben ezer dolgot írhatnánk fel egy lapra, hogy mennyi mindennel vagyunk megajándékozva, és hogy megajándékozottak vagyunk! És amikor ezt elfelejtjük, hogy az élet által mennyire megajándékozottak vagyunk, akkor rögtön át tudunk menni ennek az ellenpontjára és elkezd az foglalkoztatni bennünket, hogy mihez van jogunk, és az életnek mit kell megadnia nekünk. Nekem ez jár!
Próbáld meg azt meglátni, hogy mennyi mindened van. Ezért légy hálás. Természetesen vannak hiányaid. Van, akik emlékeztet is erre. Ez lehúz. De ha rájössz, hogy megajándékozott vagy, van erőd tovább menni az úton, és újabb zsákmánynak tudsz majd örülni. Nem a hiányaidból, hanem az ajándékozottságodból kiindulva. Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka