„Amikor Kapernaumba értek, odamentek Péterhez azok, akik a templomadót szedik, és megkérdezték tőle: A ti mesteretek nem fizet templomadót? De igen – felelte. És amikor bement a házba, mielőtt még szólt volna, Jézus megkérdezte: Mit gondolsz, Simon, a földi királyok kiktől szednek vámot vagy adót: a fiaiktól vagy az idegenektől? Miután így felelt: Az idegenektől – Jézus ezt mondta neki: Akkor tehát a fiak szabadok. De hogy ne botránkoztassuk meg őket, menj a tengerhez, vesd be a horgot, és fogd ki az első halat, amely ráakad! Amikor felnyitod a száját, találsz benne egy ezüstpénzt, vedd ki, és add oda nekik értem és érted!” (Mt 17,24-27)
Feszült világunkban nyugalomra és türelemre van szükség. Bármely oldaláról figyeljük Jézust, belőle mindig kedvesség, erény és szeretet áradt, pedig számtalan igazságtalanságot kellett elhordoznia. A mai történetben adót kérnek tőle. Az adószedők Péterhez fordulnak a kérdéssel: Vallásos embernek tűnik, Izrael tanítója, de vajon fizet adót? Ekkor Jézus Pétert kérdezi, hogy a királyok kiktől szednek adót, vajon saját fiaiktól vagy az idegenektől? Péter azt válaszolja, hogy az idegenektől, tehát a fiak szabadok! Péter hamar elfelejti a korábbi bizonyságtételt: „Te vagy a Krisztus!” Jézus szól Péterhez, hogy fizetni kell, nehogy az emberek megbotránkozzanak. Péter feladata teljesíteni Jézus kérését, a biztos fogás őt szabaddá teszi. A mi feladatunk a péteri engedelmesség. Ámen.
Ilonczai Zsombor,
Szárazberek