,,Amennyire drága volt a mai napon a te lelked énelőttem, legyen annyira drága az én lelkem az Úr előtt, és szabadítson meg engem minden nyomorúságból!” (1Sám 26,24)
Menekülés, üldöztetés, félelem – ismerős megélések, érzések sokunk számára ezekben a napokban. Saul üldözi Dávidot, aki arra kényszerül, hogy mentse az életét. Az emberi gondolkodás azt mondatja, ha lehetőség van akkor az ellenséget le kell győzni. -Állj ki magadért! – hallottuk nem egyszer. Dávidnak lett volna lehetősége megölni Sault, de mégsem tette meg. Mert tudta, hogy Sault az Isten rendelte királlyá. Akármilyen mentalitású ember is, de az Úr felkentje és ilyenként ő nem emelhet kezet rá.
Dávidnak fontos volt Saul lelke megőrizte és meg tudod bocsátani. El tudta engedni a másik vétkét. Szabadon tudta engedni. Úgy látta, hogy mind Saulnak mind pedig neki az Úr szabadítására van szüksége.
Kedves olvasó, te hogyan tekintesz az embertársad lelkével? Hogyan bánsz a társad lelkével? Szereted e őt, megbecsülöd e a másik lelkét? Dávidnak sikerült, mert az Isten szemével látta önmagát és a másik embert, tanuljunk a mai napon Isten szemével látni.
Ott, ahol észrevesszük, hogy szükség van szeretetre ott kérjük Urunkat, hogy jöjjön közel és adjon a sajátjából. Ámen.
Törő Attila Miklós,
Patóháza