„A szeretet ne legyen képmutató. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz, a testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők, a szolgálatkészségben fáradhatatlanok, a Lélekben buzgók: az Úrnak szolgáljatok. A reménységben örvendezzetek, a nyomorúságban legyetek kitartók, az imádkozásban állhatatosak. A szentekkel vállaljatok közösséget szükségeikben, gyakoroljátok a vendégszeretetet. Áldjátok azokat, akik üldöznek titeket; áldjátok és ne átkozzátok. Örüljetek az örülőkkel, sírjatok a sírókkal. Egymással egyetértésben legyetek, ne legyetek nagyratörők, hanem az alázatosakhoz tartsátok magatokat. Ne legyetek bölcsek önmagatok szerint. Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért.” (Róma 12,9-17)
Pál apostol a keresztyén élet teljes erkölcsi tartalmát a szeretet körül csoportosítja, mint középpont körül és szinte azonosságot mutat ezen intelmek és utasítások Jézus Hegyi Beszédben elmondottakkal. A szeretet két irányú megnyilvánulásáról szól: beszél az általános ember- és testvérszeretetről. Ezeknek az intelmeknek a kiáradó ereje nemcsak az egyház és gyülekezetei életére van hatással, hanem erkölcsformáló hatását az egyetemes emberiség körében is meg kell mutatkoznia. Az ember arra teremtetett, hogy közösségben éljen, és ehhez lennie kell egy, a szereteten alapuló kölcsönös tiszteletnek. A keresztyén élet valamennyi ajándéka közül a legdrágább a szeretet, de ez sem erkölcsi személyiségünk kikapcsolásával munkálkodó erő. Ezért van szükség arra, hogy a keresztyén intés eszméltesse a gyülekezetet, hogy a szeretetet ne hagyják kihűlni. Krisztussal való állandó kapcsolat segít ebben. Ámen.
Ilonczai Zsombor,
Szárazberek