„Mert Isten ajándékai és az ő elhívása visszavonhatatlanok.” (Róma 11,29)
Olvasandó: Róma 11,25-36
Isten ajándéka Jézus Krisztus által lett elérhető számunkra. Miután a választott nép hűtlen lett küldetéséhez, Isten kiterjesztette irgalmát a pogány népekre. Megajándékozott kegyelmével amikor Krisztusban kijelentette üdvtervét, melynek megvalósulása ma is titok és csoda.
Egyszer egy idős hölgy, aki úrasztali terítőt adományozott a gyülekezetében, miután észrevette, hogy az általa ajándékozott terítőt lecserélték egy másikra, sértődötten visszakérte. Lelkipásztora magyarázata, miszerint a terítőt a tisztítás végett elvittek látszólag megnyugtatta. Majd hozzátette: amit a gyülekezetnek adományozott, azt Istennek ajándékozott. Ajándékot pedig nem illik visszakérni!
Isten kegyelmére sokszor érkezik a mi irgalmatlan válaszunk. Akárcsak az adós szolga példázatában: könyörgünk az adósságunk elengedéséért, de mi nem tudjuk elengedni mások adósságát. Azt, hogy ki, mivel tartozik, nagyon jól számon tartjuk. Ennyi telik tőlünk, de ezért szorulunk rá naponta az Ő ajándékára. A mi reménységünk, hogy akiket az Úr kegyelmével magához ölelt, azt nem engedi el többet.
Ha hitetlenkedünk, ő hű marad, ő magát meg nem tagadhatja. (2Tim 2,13)
Kiss Szabolcs,
Apa