„Amikor meghallotta az emóriak összes királya, akik a Jordántól nyugat felé laknak, és a kánaániak összes királya, akik a tenger mellett laknak, hogy kiszárította az ÚR a Jordán vizét Izráel fiai előtt, amíg átkeltek, megolvadt a szívük, és elakadt még a lélegzetük is Izráel fiai miatt… Erre Józsué kőkéseket csinált, és körülmetélte Izráel fiait az Arálót-halmon. Gilgálban táboroztak Izráel fiai, és elkészítették a páskát Jerikó mezején a hónap tizennegyedik napján este. A páska második napján, még aznap kovásztalan kenyeret és pörkölt gabonát ettek a föld terméséből.” (Józsué 5,1.3.10-11)
Olvasandó Józsué 5
Isten választott népe 40 év vándorlás után megérkezik az Ígéret Földének határához. Vándorlásuk közben Isten jelenlétét és teljes gondoskodását tapasztalták, különleges módon: felhő és tűzoszlopban, égi mannában és fürjekben, sziklából fakadó szomjat oltó vízben. Most átkeltek a zúgó Jordánon, amely Isten csodájaként ketté nyílt előttük száraz utat biztosítva. Hátuk mögött egy 40 éves út, jelenben egy megérkezés, előttük egy kilátástalannak, veszélyesnek tűnő honfoglalás, idegen ország a maga idegen népeivel. Látták mi volt mögöttük és előttük, de azt is, hogy mindezekben ott van : Velük van és volt az Isten. Ahogyan a zsoltáros mondja: mögöttem és előttem , fölöttem és alattam ott van az Isten. Ezért nem féltek, hanem imádkoztak és ünnepeltek. Megünnepelték a Páskabárány ünnepét, a kovásztalan kenyerekét, körülmetélték a fiaikat, megemlékezve az Úrral kötött szövetségről. A mi életünkben is sok minden lezárult. Mögöttünk sok nehézség, veszteség, kerülő út. A közelmúlt világjárványa életünk határaira, porszemnyi mivoltára , múlandóságára figyelmeztet. Előttünk a jövendő magas , bevehetetlennek tűnő kőfalai, talán egy világháború rémisztő fenyegetettségével. Tudnunk kell azonban: a mi Szabadító Bárányunk győzött! Övé a hatalom égben és földön, mert Neki adatott! Benne velünk van és lesz a Mi Istenünk mindörökké. Amint eddig is velünk volt és megsegített és elvezetett bennünket a mai napig. Van miért ünnepelnünk és imádkoznunk, hálát adnunk! Tartsuk meg Húsvét után a Pünkösd Ünnepét! Örvendjünk annak, amit tett és tenni fog értünk a Megváltónk mindaddig amíg megérkezhetünk a Mennyei Kánaán földjére, ahol helyet készít számunkra ! Ünnepeljük a Szabadítását és vezetését Szentlelke által, mert Ő a tegnap és ma és mindörökké ugyanaz! Bízzunk Benne , imádkozzunk Hozzá! Aki imádkozik megfogja az Istenének kezét, beleteszi a kezét az Ő kezébe, aki Őt ünnepli annak az élete eltelik Szentlelkének erejével…és minden lehetséges a hívőnek!
Ámen.
Nagy Erika,
Sárközújlak