“És aki téged egy mért földútra kényszerít, menj el vele kettőre.” (Máté 5,41)
A te embertársaidnak igényei vannak irántad, mert nagy a szükség. Mindig az kér, aki segítségre szorul. Amikor ilyenekkel találkozol, azonban felteszed a kérdést: Miért éppen felém fordult az illető? Mit látott bennem? Rá van írva az arcomra, hogy nem tudok visszautasítani senkit? Aztán a kétely is megindul benned: Jóra használja-e a megsegített azt, amit kapott? Vagy eltékozolja?
Visszaél-e jóságoddal?
Még fungens lelkész koromban elég szép összeggel segítettem egy ismeretlenen. Egy-két hónap múlva ismét jelentkezett, és ismét ugyanazt az összeget kérte, amelyet azelőtt kapott tőlem . Azt mondtam neki: Mivel az összeget is meghatároztad, ez alkalommal nem kapsz tőlem semmit. Itéljenek meg érte!
Bizonyára mindenkinek vannak jó és rossz tapasztalatai ezzel kapcsolatban, amelyek nem fontosak. A lényeg az, amit Jézus megfogalmaz a törvénykönyv második táblájának magyarázatánál: Többet kell adni, amennyit a mi felebarátunk kér tőlünk, többet kell tenni, mint amennyi igénnyel fordulnak felénk és le kell vetkeznünk az előítéleteket, amikor segítünk valakin.
El kell jutni odáig, hogy ne a bajban lévő kérjen segítséget, mi keressük meg a rászorulókat, hogy ott tudjunk segíteni, ahol kell és annyiszor ahányszor erre szükség van. Szeretettel mindent lehet.
Ha őrízője lehetek valakiknek,
név nélküliek, mélységben élők,
de Krisztus-szerintiek,
köztük hintem szét
magamat szeretetből.
Ámen.
Fodor Lajos