“Eltávozott onnan, és a zsinagógájukba ment, ahol volt egy sorvadt kezű ember. Azért, hogy vádolhassák Jézust, megkérdezték tőle: Szabad-e szombaton gyógyítani? Ő pedig így felelt: Ha közületek valakinek van egy juha, és az szombaton verembe esik, ki az, aki meg nem ragadja, és ki nem húzza? Mennyivel drágább pedig az ember a juhnál! Szabad tehát szombaton jót cselekedni.” (Máté 12,9-12.)
A zsinagóga elöljárói, akik a törvény őrei voltak fokozott figyelemmel követik Jézus tetteit. Azért tesznek fel kérdéseket Jézusnak, hogy kioktassák, helyreigazítsák téves ismeretei, és a törvény betartására kötelezzék. Annak a törvénynek a betartását kérik számon, melynek alapja Isten és a felebarát iránti szeretet. Kiderül, hogy a farizeusok vitája csak önérdekű, kakaskodó szócsata, ami sehova nem vezet. Teljesen fölösleges és mindegy, hogy milyen kifogásokat találnak Jézus ellen a nyugalom napjának megtörésével kapcsolatban, mert ennek egy célja van: megvádolni őt és félreállítani az útból.
Jézus csodát tesz, és ez zavaró a korabeli egyházi elöljárók számára. Úgy tanít, mint akinek hatalma van. De nemcsak tanít, hanem meg is éli, amit mond. Emberszámba veszi a beteg, sorvadt kezű férfit. Észreveszi az embert, a beteget, akit kizárt a közösség, de ő mégis ott van a templomban. A mózesi törvények értelmében ugyanis a testi fogyatékos nem mutathatott be áldozatot, mert Isten elé, csak a testileg hibátlan közeledhetett. (3Mózes 21,17)
Jézus észreveszi a segítségre szorult embert, aki éppen akkor a zsinagógában tartózkodik. Azonnal segít rajta, mert életbevágóan fontos üzenetet akar átadni. Egyedül a szeretetszolgálatban látja lehetségesnek a törvény megtartását. Abban, ahogyan megéli engedelmesen az Atya szavát. Ezt csak ő teheti velünk is, ha elfogadjuk megmentő szeretetét. Most Jézus meggyógyítja a sorvadt kezet, újra egészségessé teszi. Visszahelyezi az embert méltóságába. Ez a segítő szeretet megbotránkoztató a farizeusok számára, mert odahajol a másikhoz, akit ők emberszámba sem vesznek. Ez a szeretet azonban még megbotránkoztatóbb akkor, amikor engedi, hogy átszegzett keze sorvadjon el értünk, hogy mi ebből éljünk teljes életet. Ámen.
Kiss Szabocs,
Apa