“Mert eljött János, aki sem eszik. sem iszik… Eljött az embernek Fia, aki eszik és iszik… ” (Máté 11. 18-19)
Próbálunk az embereknek megfelelni, de hamarosan ráébredünk arra, hogy lehetetlenségre vállalkozunk, mert ami tetszik Péternek, abban Pál talál kifogást, emberenként változik a mérce . Életünkben az a legfontosabb, hogy Isten előtt milyen lelkiismerettel állunk. Neki kell inkább engedelmeskedni.
Jézus méltányolja Keresztelő János tevékenységét, akiről azt mondja, hogy prófétánál is nagyobb ő. Az útkészítő azért nem tetszik, mert másként él, mint kortársai: elvonul a világtól, a legegyszerűbben öltözködik és csak annyi eleséget vesz magához, amennyi szükséges élete fenntartásához. Különcnek bélyegzik, azt mondják róla, hogy ördög van benne. Hogyan is fogadják be?
Krisztus külső magatartásában mintha ellentéte volna Jánosnak: ő az emberek között él, nem elvonultan, a bűnösökkel is közösséget vállal, mintha mindenkinek barátja volna. Ő ezért gyanús…
A várva várt Messiás nem lehet ilyen- mondják- ,a szent nem keveredhet a pornéppel. Ilyet, mint ő nem fogadhatnak el megváltónak. Keresztelő János is szól Jézusról: “Imé az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit “(János 1:29), vagy :” És meglátja minden test az Istennek szabadítását “(Lukács 3:6).
Ketten egy célért, mégis külön, hisz Keresztelő János mellé is tanítványok szegődnek, Jézus nem tudja megmenteni az útkészítőt Heródes Antipas merész vállalkozásától. János az igazság kimondásának áldozata lesz. Jézust az Atya áldozta érettünk.
Istenem, mind közelebb feléd,
érzem a súlyt,
mellyel az élet sújt,
de azt is: fehérré tisztul
életem a Megváltó sebében. Ámen.
Fodor Lajos