„Nem úgy van, hogy két verebet adnak egy fillérért, de egy sem esik le közülük a földre Atyátok tudta nélkül? Nektek pedig még a hajatok szála is mind számon van tartva. Ne féljetek tehát: ti sok verébnél értékesebbek vagytok.” (Mt 10, 29-31)
Tél van. Ilyenkor kevesebb madarat látunk, hiszen egy részük melegebb helyen telel, amelyek pedig itt maradtak, azok odúkban, vándormadarak fészkei körül várják a tavaszt. A melegszívű ember etetőt helyez el a kertben, mert gondoskodni kíván az ég madarairól, felelősséget érez irántuk. Jézus a mai igében egy ilyen egyszerű páldával akarja szemléltetni, hogy Isten hogyan gondoskodik az ember testéről. Olykor mélységes aggodalom fogja el az embert a testét érintő dolgok felől: Lesz-e kenyér, amit az asztalra tehetünk? Ebben a válságos világban megmaradnak a munkahelyek? Ha megbetegszünk, lesz orvos, aki becsületes és meggyógyít? Olyan kérdések ezek, amelyek naponta átfutnak gondolatainkon. Jézus megnyugtat, amikor kijelenti, hogy számára fontosak az ég madarai, de a teremtett ember ezeknél sokkal többet jelent. Bízzuk életünket ma is Jézusra! Ámen.
Ilonczai Zsombor,
Szárazberek