“És Péter előfogván őt, kezdé feddeni mondván. Mentsen Isten, Uram! Nem eshetik ez meg te véled.” (Máté 16,22)
Nagyon szép elképzeléseink, terveink vannak a jövendőt illetően. Mindenki tesz is azért valamilyen formában, hogy ezek a tervek legalább részben megvalósuljanak. Azért élünk, hogy
nyomot hagyjunk magunk után. Abban az esetben, ha nem úgy történnek az események, ahogy mi azt szeretnénk, arra keressük a választ, hogy hol, mit rontottunk el. Nehezen ébredünk rá arra, hogy Isten másképpen döntött, mint ahogy mi azt elképzeltük vagy szeretnénk.
Az egész tanítványi közösség élvezte azokat az előnyöket, amelyekkel járt a Krisztus követése. Már nemcsak szemtanúi voltak a csodáknak, Krisztus hatalma által, ők maguk is csoda tévőkké
lettek. Azt gondolták, mindvégig így lesz. Amikor Jézus első ízben szólott arról, hogy ő meg fog halni, valósággal ledöbbentek e hír hallatán. Azon a véleményen voltak, hogy akinek adatott minden hatalom mennyen és földön, az Isten Fia halhatatlan. Olyan nem lehetséges, hogy Jézus meghaljon. Elképzelni is lehetetlenségnek gondolták, hogy maga “az élet” haljon meg. Ezt diktálja az emberi logika.
Péter ki is mondja nyíltan, amit hisznek valamennyien: “Nem eshetik ez meg te véled”.
De megesett, az Atya döntött: Inkább a Fia vesszen, mint a bűnös ember. E döntés miatt szegeztetett a keresztfára Krisztus, de mentődött meg az, aki hisz Benne, abban, aki a saját haláláról is nyíltan szólott. Amikor minden beteljesedett, Péter szégyenében elmenekült, tagadott, a feltámadottnak kellett előhívnia újból, hogy megbízást adjon neki.
Ne essen rosszul, ha Isten másként döntött a te életed felől!
Csődbe jut az emberi logika,
az élet is halálba fut,
hiszem, az Isten aggodalma
mentő kötéllé magasztosul.
Ámen.
Fodor Lajos