Velünk az Isten – 2022. február 23.

„Simon Péter pedig így válaszolt: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia. Jézus pedig azt mondta neki: Boldog vagy, Simon, Jóna fia, mert ezt nem test és vér jelentette ki neked, hanem az én mennyei Atyám.” (Máté 16, 16-17)

Vannak szavak, amelyek többet érnek az aranynál. Vannak beszélgetések, amelyek felüdítenek, megbátorítanak, megbékítenek, s néha még életet is mentenek. Legtöbbször, ezek a mennyei kincseknek számító kijelentések, még csak nem is tudatosak. Ugyanakkor a szavak erejével rombolhatunk, sérthetünk, betegíthetünk, támadhatunk, sőt még ölhetünk is. Ha tudnánk, mekkora kárt tudunk okozni a beszédünkkel, akkor biztosan felelősségteljesebben nyitnánk szólásra a szánk. A bántó megnyilvánulásokat idővel megbánjuk. Majd azon tűnődünk, hogy mitől lettünk olyanok, amilyenek sohasem szerettünk volna lenni. Miért okoztunk fájdalmat annak, akit szeretünk? Miért nem tudtunk Krisztus irgalmas szeretetével válaszolni a támadásokra? Válaszokat keresünk, és többnyire találunk is, ám ezek sokkal inkább tűnnek mentegetőzésnek, mint valódi magyarázatnak. Ráfogjuk a kimerültségre, a kemény öntudatosságra, a személyiségjegyekre, vagy egy rossz napra.

Jézus azt tanította, hogy „a szív teljességéből szól a száj” (Mt. 12, 34). A beszédünk elárulja, hogy mivel van tele a szívünk. Péter nemcsak fizikailag volt közel Jézushoz, hanem lélekben is, és ezért tudott az Atya kijelentésének szócsöve lenni. Áldást hozó mennyei igazságokat csak akkor leszünk képesek megfogalmazni, ha lélekben megújulunk és közel maradunk a Megváltóhoz. Minél távolabb kerülünk az Úrtól, annál könnyebben telik meg a szívünk kártékony szeméttel. A szemétből pedig csak szemetet tudunk adni. Mi viszont gyógyítani, építeni, vigasztalni, megerősíteni, örömöt adni szeretnénk. Jézussal együtt pedig tudunk is, ehhez azonban arra van szükség, hogy élő kapcsolatban legyünk vele. A távkapcsolatok, néhány ritka kivételt leszámítva, erejüket veszítik, kihűlnek, s végül megszakadnak. Így járunk a hitünkkel is, ha csak tisztes távolságból akarjuk figyelni az Urat.  Jézus viszont olyan közel jött hozzánk, hogy akár bennünk is élhet. Ő ma is szólít: „íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek” (Jel. 3, 20). Engedjük be és mi is részesei leszünk a mennyei igazságok áldást közvetítő örömének. Ámen.

Erdei-Árva István,

Szamoskóród-Dobrácsapáti

Vélemény, hozzászólás?