“Amikor a tanítványok átmentek a túlsó partra, elfelejtettek kenyeret vinni magukkal. Jézus így szólt hozzájuk: Vigyázzatok, és óvakodjatok a farizeusok és szadduceusok kovászától! Ők pedig így gondolkodtak magukban: Nem is hoztunk kenyeret! Tudva ezt Jézus, így szólt hozzájuk: Miért gondolkodtok magatokban azon, ti kicsinyhitűek, hogy nincs kenyeretek? Még mindig nem értitek? Nem emlékeztek az ötezer ember öt kenyerére, és arra, hány kosárra valót szedtetek össze? A négyezer ember hét kenyerére sem emlékeztek, és arra sem, hány kosár maradékot szedtetek össze? Miért nem értitek meg, hogy én nem kenyérről beszéltem nektek? Óvakodjatok a farizeusok és szadduceusok kovászától! Ekkor megértették: nem azt mondta, hogy a kenyér kovászától óvakodjanak, hanem a farizeusok és szadduceusok tanításától.” (Mt 16,5-12)
A farizeusokkal és a sadduceusokkal folytatott beszélgetést követően Jézus tanítványaival a Galileai-tenger túlsó partjára eveztek. Az átkelés csendben, különlegesebb párbeszéd nélkül, csendben zajlott. A képmutatás és a jelkérés korábban Jézust fájdalmasan érintette, és úgy érezte, hogy tanítványainak el kell mondania beszélgetésének lényegesebb részét, mivel szívében még mindig éltek a közelmúlt eseményei, noha már áteveztek a túlsó partra. Jézus határozottan figyelmezteti a tanítványokat: “Őrizkedjetek.” Ezek szerint a tanítványok is ki vannak téve a képmutatás veszélyének, ami a farizeusok és a sadduceusok tévelygésének komolyságára mutat. Jézus kovásznak nevezi a tanításukat, amely tévelygésbe ejti az embert. Jézus ezrek szükségleteit csodálatos módon elégítette ki, az aggodalom közepette a tanítványok szemei előtt ott kellett volna legyen az Úr tettei és tanítása. A felfogásuk is nehézkesnek tűnik. Olykor mi is elsiklunk számtalan példa mellett, amelyek üzenetként szolgálnak az élet adott helyzeteiben. Jézus arra bíztat, hogy legyünk mindig felkészültek és figyelmesek. Ámen.
Ilonczai Zsombor,
Szárazberek