„Átkelve Genezáretnél értek partot. Amikor felismerték őt annak a helynek a lakói, hírül adták az egész környéken, és odavittek hozzá minden beteget, és kérték őt, hogy legalább a ruhája szegélyét megérinthessék. És aki csak megérintette, meggyógyult.” (Máté 14,34-36)
Híres személyiségek (színészek, sportolók stb.) olykor csak álcázva magukat mernek az utcákra merészkedni, mivel szeretnének ők is a közönséges élet részesei lenni úgy, hogy senki nem állítja meg őket, nem kérdezgetik, nem kérnek autogramot. Amikor valaki mégis felismeri őket, akkor hatalmas tömeg áll körülöttük, és úgy tekintenek ezen mai hírességekre, mint a világ megváltóira. Pedig képtelenek minderre, az emberi tévhit, a bálvány teszi őket olyanná. Mai igénk szerint Jézus és tanítványai megérkeztek a Genezáreti tó tulsó partjára (délnyugati rész), a Mester szeretné kerülni a nyilvánosságot, de felismerik őt, nyomába szegődnek, mert mindenki rendelkezni szeretne azzal az alkalommal, a rendelt idővel, amikor Jézus gyógyulást nyújt az élet adta nehézségekre. Jézusnak sorra mutatják az emberek a sebeiket, tőle várják a gyógyulást, és Ő a mai rejtőzködő hírességekkel ellentétben valóban megoldást nyújt a legnagyobb problémákra. Jézus isteni erejével járt közöttünk, és engedte, hogy ereje kiáradjon belőle. A ruha szegélyének megérintése hit nélkül nem ért volna semmit, emlékezzünk csak a vérfolyásos asszony gyógyulására, aki hátulról érintette meg Jézus ruháját. Ő ezt mondta magában: „Ha csak megérintem a ruháját, meggyógyulok.” Mit érnek imáink, vasárnapi templomi istentiszteleteink, Jézushoz intézett kéréseink, ha nem hittel végezzük mindezeket? Ámen.
Ilonczai Zsombor,
Szárazberek