“…de az Úrnak dolgát nem tekintik meg, és nem látják kezeinek cselekedeteit.” (Ésaiás 5,12b)
A nagy ünnepre való készülés közben írom e sorokat, én is számba veszem, mi hiányzik még, mit kell még beszereznem, hogy az ünneplés “teljes” legyen. Közben hallom a nagy hírt is: Argentina válogatottját ötezren fogadták otthon. Szenzációra éhes a ma embere, vágyik a különlegességre, de meg is becsüli, ami az övé. Közben kiesik életéből a lényeg: Honnan származik, mi életének értelme, szüksége van -e Megváltóra és megváltásra, rá van-e utalva egy külső erőre és személyre?: Önmagán kívül függ-e az ő élete valakitől? :Szeretne-e szebb napokat látni, olyanokat, amelyekben az öröm, a békesség, a szeretet, a teljes nyugalom határoz meg mindent?: Akarja-e gyermekeit, unokáit biztonságban látni? …Olyan kérdések, amelyek nehezen kerülnek felszínre, még karácsony küszöbén is, pedig olyan magától értetődő az egész: Isten a földre küldte, nekünk adta Fiát, hogy Benne választ is kapjunk nagy kérdéseinkre: Vele boldogulhatunk, Ő a teljesség.
Megszülettél,
életet vettél-
életet adsz,
de csak annak,
aki remél.
Ámen.
Fodor Lajos