“Ez azonban nagyon rosszul esett Jónásnak, és megharagudott. Így imádkozott az Úrhoz: Ó, Uram! Gondoltam én ezt már akkor, amikor még otthon voltam! Azért akartam először Tarsísba menekülni, mert tudtam, hogy te kegyelmes és irgalmas Isten vagy, türelmed hosszú, szereteted nagy, és visszavonhatod még a veszedelmet. Most azért, Uram, vedd el az életemet, mert jobb nekem meghalnom, mint élnem! Az Úr azonban ezt kérdezte: Igazad van-e, hogy haragszol?!” (Jónás 4,1-4)
Vannak események, amelyeknek bekövetkeztét biztosra vesszük, mert vannak előjelek, jól levonható következtetések. Jónás biztos abban, hogy Ninive bűne annyira felhatott az égbe, hogy semmi esélye sincs a megmaradáshoz. Ő komolyan gondolta, hogy a bűnös város elpusztul, azonban annak lakói meghallják Isten szándékát és megtérnek. Jónás rossz néven veszi Isten döntését, ő úgy gondolja, hogy ezáltal a hitelességén és küldetésén esik csorba, amit emberileg nehezen tud feldolgozni. Szabad az embernek Isten ellen lázadni. Ő megengedi, hogy haragudjunk reá, ezzel döntésein nem változtat, legyen is az pozitív vagy negatív az emberre nézve. Isten kegyelme nagyobb, mint az emberi igazság. Jónás szavában panasszá válik a sokszor elhangzott ószövetségi evangélium, amelyben megismerhetjük Isten irgalmát és türelmét. Adventben Isten ezt nyújtja felénk, sőt ennél többet, hiszen Fiában egészen közel jön hozzánk. Még tart a kegyelme és irgalma! Ámen.
Ilonczai Zsombor,
Szárazberek