„Amikor Mefibóset, Jónátánnak, Saul fiának a fia megérkezett Dávidhoz, arcra borult, és tisztességet tett neki. Dávid megszólította: Mefibóset! Ő így felelt: Íme, a te szolgád. Dávid azt mondta neki: Ne félj, mert hűséggel tartozom neked apádért, Jónátánért, és visszaadom neked nagyapádnak, Saulnak minden földbirtokát, és mindig asztalomnál fogsz étkezni.” (2Sám 9,6-7)
Rajtunk áll, hogy miként éljük meg a napokat. Mi döntünk arról, hogy a minket ért pozitív, vagy negatív hatások hogyan alakítják az életszemléletünk. Például a gyerekkori bántalmazás egyeseket agresszívvá tesz, míg másokban felerősíti az óvó-védő készséget. A kudarcok sokasága a legtöbb embert megfékez a fejlődésben, de vannak, akik egyre jobban felbátorodnak, mert tudják, hogy minden bukással közelebb kerülnek a céljukhoz. Michael Jordan, a híres amerikai kosárlabda játékos egyszer így nyilatkozott: „Pályafutásom során több mint kilencezer dobást elhibáztam, vesztettem csaknem háromszáz mérkőzésen. Huszonhatszor vétettem el a rám bízott, győzelemhez szükséges utolsó dobást. Újra és újra hibáztam az életemben. Ezért tudtam mindig előrelépni”. Ilyen, amikor valaki erős tud maradni a csalódások ellenére is.
Dávidnak sok csalódásban volt része mire királlyá lett. A Góliát feletti győzelmével megmentette Saul királyságát, aki a kezdeti kedvesség után, egyre gyakrabban és indulatosabban tört az életére. Menekülnie és bujdosnia kellett Saul irigységből eredő gyűlölete miatt, de mégsem szállt szembe az Úr felkentjével. Látszólag minden oka megvolt arra, hogy viszontgyűlölje az üldözőjét, de mégsem tette. Azt képzelhetnénk, hogy Saul halála után örömmámorban úszva foglalja el az őt megillető királyi címet, azonban ő mégis gyászolt. A hatalom gyakorlását pedig azzal kezdte, hogy Saul unokáját meggazdagította és asztalközösséget vállalt vele, pedig potenciális ellenfelet is láthatott volna benne. Dávid a bosszú helyett irgalmat gyakorolt, mert inkább engedelmeskedett Istennek, mint az indulatainak.
Nem kívánt változások, váratlan pofonok, fájdalmas csalódások mindig lesznek az életünkben, ám a mi Atyánk ezek által is tanít minket és mi javunkat munkálja. Bármilyen gyötrelmes legyen a megpróbáltatásunk, biztosak lehetünk benne, hogy az Úr „megújít szeretetével” (Sofóniás 3, 17). Ámen.
Erdei Árva István,
Szamoskóród-Dobrácsapáti