“Én atyámfiai vagytok, én csontom és én testem vagytok” (2Sám 19,12a)
Történt már olyan, hogy valaki elvált feleségétől, több évtized után újból kereste vele a kapcsolatot és újból nőül vette, mert ráébredt arra, hogy nélküle nehéz, de azt is elismerte, hogy az elsőnél jobbat nem kapott. Aztán olyan is történt, hogy egyik lelkipásztort kétszer is megválasztotta ugyanaz a gyülekezet, a lelkipásztor hosszabb távollét után örömmel tért vissza övéihez , mert szerette őket.
Az élet fura helyzeteket produkál, Isten pedig úgy intézi az eseményeket, hogy rá ébredjünk: Semmi sem történik véletlenül, Neki mindennel határozott célja van.
Harcban esik el Absolon, a nép elismeri, hogy Dávidnál jobb királyt nem talál, ezért haza hívják és újból neki ajálják fel a trónt. Dávid nem ellenkezik, elfogadja az ajánlatot, fia helyett újból ő lesz a király. Nemcsak a bánat mondatja ki vele ezt a szép mondatot, népének szeretete, ősei tisztelete és megbecsülése fakasztja ajkán ezt a vallomást. Már meg is bocsátott népének.
Nem feledhetjük, kik vagyunk, honnan jöttünk, kik voltak őseink. Neveljük az utánunk következő nemzedékeket úgy, hogy majd ők is elmondják: Mindig szívesen térünk haza, vér vízzé nem válik.
Uram, te tudod,
amit én nem tudok,
de majd megtudom:
Rólam te gondoskodsz.
Ámen.
Fodor Lajos