,,Mert megvolt a próbatétel, de mit érünk vele? Ha van is még királyi pálca, elvetik azt, nem marad meg! – így szól az én Uram, az Úr.” (Ezékiel 21,18)
Senki sem mentesül élete során a problémáktól, nehézségektől. Persze nem olyan próbákra gondolok, mint a ,,három próba”, melyeket a királyfinak kell kiállnia a népmesékben, harcolva sárkányokkal, vasorrú bábákkal, hogy övé legyen a királylány és az egész királyság. Bár sokszor a próbáink alatt roskadozva, lehet inkább vágyunk ilyenfajta próbákat kiállni.
Hisz az embernek sosem jó a saját keresztje, szereti méregetni, összehasonlítani a rokonok, szomszédok, munkatársak keresztjeivel. Gondolva, hogy a mások problémája sokkal könnyebb és elviselhetőbb, csak neki jutott ekkora szenvedés.
De ott a másik oldal is, amiről a mai Igénk beszél. Arról, ha valaki semmibe veszi, lekicsinyíti és lenézi a saját próbatételeit és azok következményeit. Mert igenis eszköz Isten kezében az életünk során megélt küzdelmeink, harcaink! Felismertük és megtapasztaltuk már, hogy azok által Isten formál, erősít vagy épp figyelmeztet, tanít valamire? Mert szerető Urunk, felhasználja javunkra minden nehézségünket, szenvedésünket.
Legyen a kiemelt Ige kapcsán, a mai nap kérdése: Hogyan viszonyulsz a jelenlegi nehézségeidhez? Ha figyelmen kívül hagyod, s lehet úgy, ahogy a múlt próbáit, figyelmeztető pálcáit is, akkor akadállyá lesz. Egyre nagyobb farakás tornyosul majd, s így lesz hatalmas fal közted és szeretteid, s nem utolsósorban Isten között.
Nézzünk magunkba! Ugyanazok vagyunk- e a próbáink után, akik a próbák előtt voltunk? Keressük a próbatételeink értelmét, célját, sőt értékét! Ott a válasz Istennél, ha nem is előbb, de utóbb megtudjuk majd. Sőt már most is áldhatjuk Istent a próbáinkért is!
Törő Nikolett,
Szatmár-Szigetlanka