“Semmi sem lesz abból, amit tervezgettek, amikor azt mondjátok: Legyünk olyanok, mint más nemzetek, mint a többi ország népei, akik fát és követ tisztelnek!” (Ez 20,32)
Bizonyára ismerős az a helyzet, amikor minden próbálkozás és erőfeszítés ellenére nem sikerülnek dolgaink. Ilyenkor az ember kedvtelenné és fáradtá válik, szükséges a dolgok átgondolása, újratervezése. Isten választott népe Ezékiel korában sorsát nem úgy “tervezte,” mint ahogyan az alakult, a fogság sok mindent elvett tőlük: szabadságot, otthont, reményt… Ebben a helyzetben fontos volna a dolgok átgondolása, hiszen még az Istent nem ismerő ember is átrendezi sorsát, és próbálkozik a helyes dolgok megoldásán. Nekünk, keresztyéneknek ennél sokkal több adatott, hiszen olyan hatalom áll mögöttünk, amilyennel kevesen rendelkeznek. Izráel népe a fogságban nem Istennel való kapcsolat helyreállításán szorgoskodott, hanem olyanok akartak lenni, mint a többi népek, akik faragott köveket és fákat tiszteltek. Van egy határ Isten előtt, amit nem enged átlépni, és ezzel is csak a javunkat akarja szolgálni, nem karja halálunkat, mert nem gyönyörködik benne. Amikor terveink és megvalósításaink a tervezettekkel ellentétesen alakulnak, akkor kérdezzük Istent, és Ő mindig válaszolni fog. Ámen.
Ilonczai Zsombor,
Száraberek