“Így szólt hozzám az Úr igéje: Emberfia! Mivel különb a szőlőtőke fája a többi fánál, és a szőlővessző, ha az erdő fái közé kerül? Fölhasználják-e a fáját, hogy valamit készítsenek belőle? Használják-e cöveknek, hogy mindenfélét akasszanak rá? Inkább tűzbe dobják, hogy az megeméssze. És ha a két végét megemésztette a tűz, ha már a közepe is parázslik, alkalmas-e még valamire? Hiszen amíg ép volt, addig sem készült belőle semmi. Hát ha tűz emészti és parázslik, készülhet-e belőle valami? Ezért így szól az én Uram, az Úr: Ahogy az erdő fái közé került szőlőtőke fáját tűzbe dobom, hogy az megeméssze, úgy dobom oda Jeruzsálem lakosait. Ellenük fordítom arcomat. Tűzből kerültek ki, tűz emészti meg őket. Majd megtudják, hogy én vagyok az Úr, amikor ellenük fordítom arcomat. Pusztasággá teszem az országot, mivel hűtlenséget követtek el – így szól az én Uram, az Úr.” (Ez 15)
Számtalan kérdést tartalmazó mai bibliai üzenet egy példázat, amelynek főszereplője maga Isten, aki bölcs tanítóként áll a népe elé. A szőlő Izraelnek fontos gyümölcse, már Noé is szőlőt termesztett. Az Ószövetségben találkozunk azzal a képpel, amikor a szerelmi költészet (Énekek 8:11) a “szőlő” kifejezéssel a kedvest nevezi meg. Izraelt, mint szőlőt ültetett Isten a maga kertjébe akkor, amikor kiválasztotta őt a népek közül. Isten nem csak ültetett, hanem gondozott is, azaz megadta időben a csapadékot, művelte a földet, tehát mindent megtett azért, hogy ez a “kedves” nagy és erős legyen. Azonban Izrael minden gondoskodás ellenére megtagadta gazdáját és nem termett gyümölcsöt. Ezékiel már nem a gyümölcsről, hanem annak fájáról beszél, amiből semmi hasznos dolgot nem lehet készíteni, sőt mind az északi, mind a déli vége (Izrael és Júda) már az ellenség kezében van, és tűz emészti. Szomorú a kép, hiszen kietlen pusztaság van előttünk, de ne felejtsük, ha a szőlő szárát elvágjuk, gyökere annyira mélyen van, hogy az újra képes kihajtani. Isai gyökeréből Isten így ajándékozta a világnak Jézust, mint egy virágszálat, aki életét adta a hűtlen és gyümölcstelen emberért. Ámen.
Ilonczai Zsombor,
Szárazberek