“Ha elfogyatkozik is testem és szívem. szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké” (Zsolt.73,26)
“…ha látni szeretnéd a szent és kegyelmes egyházat egy kis könyvecskében eleven színekkel, élő alakban megfestve, vedd kezedbe a Zsoltárok könyvét, ezt az ékes és tiszta tükröt, ez megmutatja neked, mi a keresztyénség. Igen, megleled abban magadat, …és ezen felül Istent és minden teremtményt is”-ajánlja figyelmünkbe Luther Márton zsoltár-előszavában Isten Igéjének ezt a fejezetét, amelyet bátran nevezhetünk Ódának vagy Hőskölteménynek a Mindenható erejéről és hatalmáról. A nyomorult ember megváltott, az imádkozó ember Isten kegyelmébe fogadott. Vegyük, olvassuk, értelmezzük lelki hasznunkra.
Ez a kiemelt vers egy gyönyörű hitvallás arról, hogy az Istenfélő ember mennyire tud ragaszkodni az őt szerető Istenhez. Ez az Isten kíséri egész életútját, bölcsőtől koporsóig, irányítja életét. Lett légyen akármi, ő el nem szakad Tőle, mert hit tapasztalata van. A siralom völgyes helyzetek sem tántorítják el tőle, mindvégig kitart mellette. És megtörténik, hogy meggyengül a test és a szív, bekövetkezik az idősebb kor, és ekkor is kősziklája, sőt öröksége marad az Úr. Tudja, hogy örökségül a legjobb helyet adja majd neki.
Ne némuljon el ajkunkról az Istent magasztaló ének, a Zsoltár.
Uram, Rólad, csak Rólad,
mindig Rólad szól
szívemből a száj,
Isten, csak Téged,
csakis Téged
a megváltott gyermek
Tégedet imád.
Ámen.
Fodor Lajos