„Azt mondja az én Uram, az ÚR: Legyen már elég, Izráel fejedelmei! Távolítsátok el a törvénytelenséget és az erőszakot, és törvény szerint, igazságosan cselekedjetek! Vegyétek le népemről a kifosztás terhét, azt mondja az én Uram, az ÚR-” (Ezékiel 45, 9)
Ezékiel látomás a folytatódik: külön föld a szenthely, a papok, léviták és a fejedelem számára. Mindenkinek meg van a maga helye, nem több és nem kevesebb, pont annyi amennyire éppen szüksége van ahhoz, hogy teljesíteni, illetve betölteni tudja a feladatát, küldetését.
„Legyen már elég, Izráel fejedelmei!” – hangzik határozottan az Úr ajkáról. A hatalmon lévőknek mindig számolniuk kell ezzel: nem lehet a végtelenségig visszaélni a hatalommal, elérkezik előbb-utóbb a számonkérés pillanata is. A hatalmon lévők nagy kísértése: többet elvenni, mint amennyi jár. Aki a kezében tartja a kormányrudat, az úgy érzi, bármit megtehet, akár egy egész népet is megalázhat, kiszipolyozhat. És ha neadjisten fenyegetve érzi a pozícióját, hatalmát, akkor elvtelen, akár véres eszközöktől sem riad vissza csakhogy megtartsa azt. Kik teszik ezt? Azok, akik semmilyen autoritást, felsőbb hatalmat (=Isten) nem ismernek el maguk fölött. Az ilyen emberek lábbal tiporják az emberi méltóságot, szabadságról pedig hallani sem akarnak. Ezért volt Magyarországon 1956 és sajnos a 2006. október 23-i Gyurcsány-féle terror is, de lehetne még nagyon sok példát felsorolni.
Figyelmeztet bennünket Isten igéje: mindenki felelősségteljesen éljen azon keretek és lehetőségek között, ahová őt az Úr Isten helyezte. S főleg ez utóbbiról nem megfeledkezni, mert mindennel Istennek tartozunk elszámolással. Aki igyekszik Istenre tekinteni, az képes helyén kezelni a dolgokat, van tisztánlátása, egyensúlyérzéke. Az Istenre figyelő embert a szentség és ebből fakadóan az emberies igazság tettei jellemzik. Ámen.
Szilágyi Balázs,
Szatmár-Láncos