“Ezt mondja az Úr Isten: Nem ti érettetek cselekszem, Izráel háza, hanem az én szent nevemért, melyet ti megfertőztettetek a pogányok között, akik közé mentetek.
És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre. És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket. És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet. És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.
Nem ti érettetek cselekszem, ezt mondja az Úr Isten, tudtotokra legyen!” (Ezékiel 36, 22-32 szemelvényesen)
Az örökélet adatott, de kell hozzá megtérés, megszentelődés, ami akárcsak a hit Isten ajándéka. Ő az, aki elkezdi, és bevégzi az emberben és a közösségben a folyamatot, az elhívástól egész a végéig. Mit is beszélek itt épp az lesz a lényeg, hogy nincs vég. Nem úgy zárul, mint a mesék: „boldogan éltek míg meg nem haltak”, hanem így: és éltek azután boldogan, szeretve és szeretetben örökké…
No de ne szaladjunk úgy előre. Ehhez, az kell, hogy az ember megszabaduljon, megtisztuljon, megtérjen s legyen Szentlélekkel telített.
Kicsit erős, s talán sok is ez, de a cselekvő végig Isten ne ijedjünk meg tehát hogy túl sok a feladat az elvárás. Ő ad szabadulást, ő tisztít meg, ő végez el szívátültetést rajtunk s cseréli le kő szíveinket, és ő tölt fel Lélekkel. Az így megváltozott ember aztán Isten szolgája lesz, az így átformált közösség meg Isten népe.
Ami a fenti Igében furcsa, az, hogy miért teszi ezt Isten… Azt mondja az Isten így szól az ÚR: Magamért teszem, az ÉN nevemért teszem… A FIÁért, Jézus Krisztusért, aki Ő, akinek oly NÉV adatott amire minden térd meghajol, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. Ámen.
Jobb Domokos,
Ombod