“És mondjad néki: Ezt mondja az Úr Isten: Imé én ellened megyek,Seir hegye, és kinyújtom kezemet reád, s teszlek pusztaságok pusztaságává “ (Ez 35,3)
Isten a történelem Ura. Az eseményeket ő irányítja még akkor is, ha látszólag népek harcoltak népek ellen, emberek ezrei, százezrei és milliói vesztek el a csatákban. Arról nem tudok, hogy valaki felmérte volna, hány áldozata van az emberi erőszaknak az ősidők óta napjainkig, de annyit tudunk valamennyien, hogy a harc oka mindig a gyűlölet, a harag és a nagyravágyyás. A fejlődés és a továbblépés pedig áldozatokat követelt.
Hajdan Edom és Izráel testvér-nép volt. Edom a fejlődésben megelőzte a választott népet, sokkal korábban vezették az országot királyok, mint Izráelben. A királyokat mindig választották, az edomitáknál a vezetés nem öröklődött apáról fiúra. Dávid királynak sikerül legyőzni és bekebelezni ezt a népet, de utána korán függetleníti magát és állandóan arra törekszik, hogy elveszítse a választott népet. Örül bukásán, akkor is, amikor később Jeruzsálemet lerombolják, szinte tapsol elestén.
De Isten ezt a kárörvendezést nem nézi tétlenül, Edom felett is kiterjeszti hatalmát és a prófécia szerint bekövetkezik Edom hatalmának megtörése, sőt pusztulása. Erről szól a 35. fejezet.
Az igaz Istent nem lehet kijátszani, felette senki sem vehet hatalmat. A történelemben világi vezetők próbálták kétségbe vonni az Úr erejét, valóságos istenként ténykedtek, népek próbáltak meg világuralomra jutni, DE….
Istenem,
nem engeded, amit nem lehet,
de te mindig úgy cselekszel,
mindenben érezzük jelenlétedet.
Ámen.
Fodor Lajos