“A karmesternek: „A szőlőtaposók” kezdetű ének dallamára. Kórah fiainak zsoltára. Mily kedvesek a te hajlékaid, ó, Seregek Ura! Sóvárog, sőt eleped a lelkem az Úr udvarai után. Testem és lelkem ujjongva kiált az élő Istenhez. Még a veréb is talál házat, és a fecske is fészket, ahova fiókáit helyezi oltáraidnál, Seregek Ura, királyom és Istenem! Boldogok, akik házadban laknak, szüntelenül dicsérhetnek téged! (Szela.) Boldog az az ember, akinek te vagy ereje, aki a te utaidra gondol.” (Zsolt 84,1-6)
A 84. zsoltár csodálatos módon fejezi ki az ember Isten utáni sóvárgását. Miközben kifejezi Isten és hajléka utáni sóvárgást, egyúttal Istenhez való visszatérést és ennek örömét hangsúlyozza: “kedvesek a te hajlékaid.” Ez a kifejezés jelenti azt, hogy az egyén távol van Isten templomától, de amikor végre hazaérkezik életközösség alakul ki Isten és ember között. A templom, mint istentiszteleti és találkozó hely jelenti a menny utáni vágyakozást is. Az otthonra találó ember örül. Örül annak a kapcsolatnak, amely közte és Isten között megvalósul. Isten a népe között lakik. Isten hajléka a szív nyugvóhelye, mint ahogyan a fecske fészket talál, fiókáit benne neveli, az Úr háza így nyújt biztonságot az embernek. Ez Isten gondoskodása, Ő kibontakoztatja dicsőségét, és ahol Őt imádják, ott van a lélek igazi menedéke! Ámen.
Ilonczai Zsombor,
Szárazberek