„Legyen a te kezed a te jobbodnak férfián, és az embernek fián, akit megerősítettél magadnak, hogy el ne térjünk tőled. Eleveníts meg minket és imádjuk a te nevedet. Seregek Ura, Istene! állíts helyre minket; világoltasd a te orcádat, hogy megszabaduljunk!” (Zsolt 80, 18-20)
Biztosan a zsoltáros is Jézusra gondolt, mikor a Teremtő Isten jobbján lévő férfiúról beszél, még ha nem is tudta a kort mikor emberré lesz az IGE.
Én mindenképp hallom a hitvalók Jézusról tett bizonyságát: …megfeszítették, meghala, és eltemetteték, szálla alá poklokra, harmadnapon halottaiból feltámada, felméne mennyekbe, ül az Atya Isten jobbján…
Azt kéri tehát a 80. zsoltár szerzője, hogy a Teremtő fogja a Megváltó vállát, karját, az Atya ölelje magához a Fiút s benne minket is.
A lényeg hogy mi ne térjünk el! Néha akarok valamit s elfelejtem. van, hogy indulok s nem tudom hová. A kor, a meszesedés, a rengeteg szálon futó élet kavarodása kapkodása… a lényeg Ne engedd Uram hogy rólad megfeledkezzem, téged elhagyjalak! Eleveníts meg! Nélküled fél vagy teljesen holtak vagyunk Istenünk…
Ha az ébresztés, elevenítés megtörténik, ha nem deviálódunk, nem pattanunk le vagy tévedünk el, tudjuk tenni a dolgunkat: örök üdvösségben veled élünk téged dicsérünk és magasztalunk Mindenség Ura. Tölts el világosságoddal! Ámen.
Jobb Domokos,
Ombod