“Ászáf tanító költeménye. Figyelj, népem, tanításomra, fordítsátok felém fületeket, amikor beszélek! Mert példázatra nyitom számat, ősrégi titkokat akarok hirdetni.
Amiket hallottunk és tudunk, mert őseink elbeszélték nekünk,
nem titkoljuk el fiaink elől, elbeszéljük a jövő nemzedéknek: az Úr dicső tetteit és erejét, csodáit, amelyeket véghezvitt. Intelmeket írt Jákób elé, tanítást adott Izráelnek, és megparancsolta őseinknek, hogy adják azokat tovább utódaiknak.” (Zsolt 78,1-5)
A mai napra kijelölt zsoltár tökéletesen bemutatja, amint a választott nép Isten vezetése alatt járt a pusztában. A 40 éves pusztai vándorlás útja és állomásai nem az engedelmességről voltak híresek, hiszen a nép legtöbbször megtagadta Isten akaratát. Lázadó, zúgolódó, káromlásra mindig hajlandó volt, azonban a Szabadító parancsolatait elvetették. Ennek következtében Istennek súlyos okai voltak arra, hogy az engedetlenségre haraggal válaszoljon, a gyermek kezét elengedje, megsértettként visszavonuljon és a nép sorsát ne kímélje. Isten kiválasztásával, “a világ kezdetétől fogva a világ végezetéig a magának elválasztott sereg gyűjtésével” megnyitott egy ajtót: a vezetés és áldások ajtaját. Akarunk-e belépni rajta? Vagy inkább elutasítjuk? A belépésnek következménye Isten állandó segítsége, míg az elutasításnak az, hogy az Úr elfordul tőlunk. Melyiket akarjuk? Ámen.
Ilonczai Zsombor,
Szárazberek