,,És táncolva énekelik: Minden forrásaim Tebenned vannak.” (Zsolt 87,7)
Örömmel emlékszem vissza, amikor gyerekként családommal gyakran sétáltunk a közeli erdőben, ahol volt egy különleges hely, s oda többször visszajártunk. Egy helyre, ahol tiszta levegőre és friss vízre találtunk mindig. Egy forrás volt a közelünkben, amely nem volt kiépítve, csupán a víz utat tört magának és feljött a felszínre. Mindig volt egy kis munka is vele, ami nekem játéknak tűnt, amikor újból és újból meg kellett tisztítani a falevelektől, kis gödröt ásni és megigazítani a medrét. Aztán pedig jött a jutalom, milyen finom is volt az a víz, boldogan ittam, mert más volt, mint az otthoni csapvíz.
Manapság egyre jobban azt tapasztalom, hogy nehéz rácsodálkoznunk arra, milyen nagy kincs a víz. Izráel népe számára nagy érték volt, különösen a pusztai vándorlás tapasztalatai erősítették őket meg ebben. Izráel népe számára a forrás, a jólét és a vidámság szimbóluma volt. Mert ott ahol volt elég víz, ott lehetett ünnepelni is. Mennyire természetes számunkra, bele sem gondolunk. Isten népe tudta, hogy a teremtő Úr az, Aki megáldja őket az éltető vízzel. Isten áldása, azonban lelki értelemben is! Ahogyan a 36. zsoltár szavaival vallották Istenről: ,,Nálad van az élet forrása”.
Kedves gazdag Testvérem az Úrban! Az vagy, gazdag! Ma is van okunk az örömre, hálára, Isten dicsőítésére. Mert ha Istenhez fordulsz, megtapasztalod az Ő gazdagságát! Gazdagon megáld téged kegyelméből örömével, békéjével, erejével, szeretetével; mindazzal amire igazán szükséged van! Áldod-e Őt, örülsz-e Isten jelenlétének? Csodálkozz rá ma is, hogy Krisztusban olyan éltető forrás fakadhat a te életedben is, mely számodra is elég.
Felismertük-e már, énekelünk-e örömmel az Úrnak?!:
,,Én nem tudok nélküled élni, a lényednek része vagyok,
Mert véren megváltottál engem, így örökre az maradok.
A forrásaim Benned vannak, Te sötétben fénylő sugár,
Te megváltó megtartó Jézus, Te imádott drága Király!”
Törő Nikolett,
Szatmár-Szigetlanka