Velünk az Isten – 2021. május 5.

„Volt pedig egy tanítvány Damaszkuszban, név szerint Anániás, akihez így szólt az Úr látásban: Anániás! Ő pedig azt mondta: Íme, itt vagyok, Uram! Az Úr pedig azt mondta neki: Kelj fel, és menj el az úgynevezett Egyenes utcába, és keress föl Júdás házában egy Saul nevű tarzuszi embert, mert íme, imádkozik” (ApCsel 9,10-11)

A tehetetlen könyörgőről, az engedelmes szolgáról és a mindenről gondoskodó Úrról tanúskodik ez a két igevers. Nekünk pedig azt üzeni, hogy a tehetetlenségünkben imádkozzunk, szolgálatkész állapotunkban cselekedjünk, és minden dolgunkat bízzuk Istenre.

Saul vaksága tisztánlátást szerzett, s ezzel együtt félelem és tehetetlenség lett úrrá rajta. Ráébredt, hogy azt az Urat üldözte, akit védeni akart, és azt az egyházat pusztította, amit a legjobban szeretetett. A damaszkuszi úton megélt csodáig pontosan tudta, hogy mi a feladata, most azonban a világtalanok kiszolgáltatottságában, tanácstalanul várja Isten következő lépését, s közben imádkozik. Mi lehetett ebben az imában? Talán bűnhődés, bocsánatkérés, kegyelemért esdeklés és hatalmas kétségbeesés. Ha Isten valóban olyan szigorú és kíméletlen úr, amilyennek ő eddig hirdette, akkor nincs számára menekvés. De még életben van, tehát az Úrnak terve van vele.

Amíg Saul imádkozott, addig Anániás Isten üzenetét hallgatta: „Kelj fel, és menj el az úgynevezett Egyenes utcába, és keress föl Júdás házában egy Saul nevű tarzuszi embert, mert íme, imádkozik”. Ez az engedelmes ember félretette a Saul iránti ellenérzését, legyőzte a félelmét, és indult az Úr szavára. Isten akaratának cselekvésében nekünk sem szabad engedni, hogy ellenszenv, harag, félelem, vagy bármi más akadályozzon.

Nagyon szépen kifejezi ez az igerészlet azt a csodát, ahogyan Isten cselekszik. Miközben mi imádkozunk, az Úr már készíti is azt, amire szükségünk van. Ugyanakkor alázattal kell elfogadnunk azt is, amikor a mi Atyánk általunk akar válaszolni mások imájára. Végül, akár könyörgők, akár megbízottak vagyunk, bízzunk Istenben, mert ő a legjobbat akarja nekünk. Ámen.

Erdei Árva István,

Szamokóród-Dobrácsapáti

Vélemény, hozzászólás?