“Összegyűltek tehát az apostolok és a vének, hogy tanácskozzanak ebben az ügyben. Amikor nagy vita támadt, Péter felállt, és így beszélt hozzájuk: Testvéreim, férfiak, ti tudjátok, hogy régtől fogva engem választott ki Isten közületek, hogy az én számból hallják a pogányok az evangélium igéjét, és higgyenek. A szíveket ismerő Isten pedig bizonyságot tett mellettük, amikor éppen úgy megadta nekik is a Szentlelket, ahogyan nekünk, és nem tett semmi különbséget közöttünk és közöttük, mert hit által megtisztította szívüket. Most tehát miért kísértitek azzal Istent, hogy olyan igát akartok a tanítványok nyakába tenni, amelyet sem atyáink, sem mi nem tudtunk elhordozni? Ellenben mi abban hiszünk, hogy az Úr Jézus kegyelme által üdvözülünk. Éppen úgy, mint ők.” (ApCsel 15,6-11)
Isten iránti alázat és a megfelelő bölcsesség vezeti az apostolokat arra, hogy bizonyos hitbeli kérdésekben nem egyénileg, hanem közösségileg döntsenek. A jeruzsálemi zsinat tárgyalásának része a vita, és itt nem veszekedésre kell gondolnunk, nem is hangoskodásra vagy eszement ricsajra, hanem tisztességes környezetben elmondott érvelésekre és az azokra adott reagálásokra, amelyben a vitafelek tisztelete, a téma megoldására mutatott szándék érvényesül. Péter fölállt, és ő is véleményt nyilvánít. Neki apostoli hatalma van arra, hogy ezt megtegye. Ő nem egyszerűen apostoli tekintélyre hivatkozott, Isten cselekedeteire utalt, aki Jézus által kiválasztotta őt, aki által hallhatják az evangéliumot még a pogányok is. Isten kiválasztása ma sem különb, hiszen Lelke által minket is kiválasztott, és reánk bízza az evangélium terjesztését. Ehhez minőségi életre van szükségünk, arra a hitelességre, ami a hétköznapokban megmutatkozik a munkahelyen, a családi életben vagy az utcán, és nem csak a vasárnapi gyülekezetben. Ő ismeri szívünket, és ismeri képeségeinket is, hogy másokat az üdvösségre elvezessünk. Ámen.
Ilonczai Zsombor,
Szárazberek