Élni vagy visszaélni?
„Néhányan a kóborló zsidó ördögűzők közül is megpróbálták az Úr Jézus nevét hívni azokra, akikben gonosz lelkek voltak, és azt mondták: Esküvel kényszerítünk titeket a Jézusra, akit Pál hirdet. Egy Szkéva nevű zsidó főpap hét fia is ezt tette. A gonosz lélek pedig így válaszolt: Jézust ismerem, Pálról is tudok, de ti kik vagytok? És az az ember, akiben a gonosz lélek volt, nekik esett, leteperte őket, és annyira erőt vett rajtuk, hogy meztelenül és megsebesülve szaladtak ki abból a házból.” (Ap Csel 19, 13-16)
Jézus nevével lehet élni és visszaélni is, a hatását pedig mindkettő esetében garantáltan megérzi az ember. A különbség az, hogy amíg az egyik áldást von maga után, addig a másik a gonosz prédájává tesz. Jól gondolja hát meg mindenki, aki az Úr nevét a szájára veszi, hogy milyen lélek indíttatására cselekszik. Szkéva, zsidó főpap fiai iszonyatosan megszégyenültek, amikor egy sikertelen ördögűzés után meztelenül és megsebesülve kellett meneküljenek. Pedig látszólag jól csináltak mindent, hisz Jézus nevében akarták véghezvinni a szabadulást, mégis pórul jártak.
A kudarc oka az lehetett, hogy az önjelölt ördögűzők, Jézus nevét arra akarták felhasználni, hogy fürödhessenek egy kicsit a dicsőségben. Már biztosan látták, vagy hallották, hogy Pálnak többször is sikerült megszabadítani a megszállottakat a démonaiktól,az efféle sikerélményre pedig ők is vágytak. Csupán arról feledkeztek meg, hogy Jézus nevével csak akkor lehet hathatósan élni, ha őt magát is ismerik. Ezt az ismeretséget, élő kapcsolatot csak a Szentlélek hozhatja létre Jézus és az ember között. E nélkül lehet persze beszélni róla, hivatkozni rá némely döntés esetén, vagy a róla szerzett tudassál hivalkodni, de az igazi csodák biztosan elmaradnak.
A siker ma is az egyik legfontosabb kulcsszó. Ennek oltárán pedig gyakori áldozat a család, a barátság, a nyugalom, a becsület, az erkölcs, az emberség, és néha még Jézus neve is odakerül. Ám az Úr nem használati tárgy, az ő neve nem egy olyan varázsszó, amely által kinyílnak előttünk a siker kapui. Bár ideig-óráig vissza lehet vele élni, de aztán ne csodálkozzon rajta senki, ha az áhított elismerés helyett csúfos kudarcba fullad az igyekezete.
Maradjunk alázatosak és kérjük a Szentlélek Istent, hogy hit által még jobban megismerhessük Jézus Krisztust, a mi Megváltónkat. Ámen.
Erdei Árva István,
Szamoskóród-Dobrácsapáti