“Agrippa erre így szólt Pálhoz: Megengedjük, hogy szólj a magad mentségére. Akkor Pál kinyújtotta a kezét, és védőbeszédet mondott: Boldognak tartom magam, Agrippa király, hogy mindazok ellen, amikkel a zsidók vádolnak, ma előtted védekezhetem, mert te kiváló ismerője vagy a zsidók minden szokásának és vitás kérdéseinek. Kérlek azért, hallgass meg engem türelemmel. Életemet, amely kezdettől fogva népem között és Jeruzsálemben folyt, ifjúságomtól fogva ismerik a zsidók mindnyájan. Mivel ők kezdettől fogva ismernek, tanúsíthatják, ha akarják, hogy kegyességünk legszigorúbb irányzata szerint éltem mint farizeus. Most is amiatt a reménység miatt állok itt vád alatt, amelyet atyáinknak ígért Isten. Ennek a teljesülését reméli tizenkét törzsünk is, éjjel-nappal állhatatosan szolgálva Istennek. Ezért a reménységért vádolnak engem a zsidók, Agrippa király.” (ApCsel. 26,1-7)
Pál számtalan védőbeszédet mondott élete folyamán, amelyek közül ez az utolsó. Kisebb eltérésektől eltekintve, ami a lényeget illeti, Pál védőbeszédeiben szinte ugyanazokat a gondolatokat találjuk: Jézus Krisztusról szóló tanúbizonyságot, amelyben ott áll a személyes megtérés. Ő soha egy előre kidolgozott beszédet mondott el, hanem egy témáról úgy tesz bizonyságot, amint a Lélek által adatik neki, mert Jézus ezt megígérte az övéinek. Pál a szónokok megszokott gesztusával tartja beszédét, bilincs van a kezén, de ő mégis szabad. Jobb keze van egy katonához volt bilincselve, ennek ellenére a karját szabadon mozgathatja. Alkalmazkodik a retorika szabályaihoz. Agrippa király Izráel törvényeit, szokásait rendkívül jól ismeri, tudja, hogy Pál nem bűnös. Pál személyének támadása a mai keresztyének igazságtalan támadásának előképe, amely jelzi, hogy minden időben Krisztus gyermekeinek készen kell lenniük a hasonlókra. Ezt érezzük a mai világunkban, hiszen legüldözöttebbek ma is a keresztyének. Legyünk ezért éberek és felkészültek, mint Pál. Ámen.
Ilonczai Zsombor,
Szárazberek