“Miután áthaladtak Amfipoliszon és Apollónián, Thesszalonikába értek, ahol zsinagógájuk volt a zsidóknak. Pál pedig szokása szerint bement hozzájuk, és három szombaton is vitába szállt velük az Írások alapján. Megmagyarázta és bizonyította nekik, hogy Krisztusnak szenvednie kellett, és fel kellett támadnia a halálból; és hogy „ez a Jézus a Krisztus, akit én hirdetek nektek”. Néhányan hívőkké lettek közülük, csatlakoztak Pálhoz és Szilászhoz, ugyanúgy igen sok istenfélő görög is, valamint sok előkelő asszony. Ez irigységgel töltötte el a zsidókat, ezért maguk mellé vettek a piaci csavargók közül néhány hitvány embert, csődületet támasztottak, és fellármázták a várost, felvonultak Jászón házához, és ki akarták vezetni Pálékat a népgyűlés elé.” (ApCsel. 17,1-5)
Pál és társai tovább folytatják útjukat, és egyre nyugatabbra jutnak. A célállomás, amit kijelölt Isten számukra, az most Thesszalonika, ahol Istenről és tetteiről szükség bizonyságot tenniük. A városban számos zsidó élt Pál idejében, korábban zsinagógát építettek, ahol Isten nevét segítségül hívhatták, most azonban a középpontban az evangélium áll. Néhány nappal korábban emiatt Filippiben nagy gondba kerültek (vesszőzés, nehéz menekülés), de a fenyegetettség ellenére Pálékat nem riasztja vissza a evangélium hírdetése. Pál szokása szerint szombaton a zsinagógába megy, és az Irás alapján tesz bizonyságot, amit vita követ. Az apostolt nem riasztja vissza az ellenszenv, nem bizonytalanodik el, mert tudatában van annak, hogy küldetése nem embertől, hanem Istentől van, ugyanakkor Jézus apostolának lenni, nem könnyű feladat. Ez így van ma is, amikor XXI. századi módszerek vannak arra vonatkozólag, hogyan kell Isten szolgáit bevádolni, és az igehírdetőket elnémítani. Feladatunk az evangélium tiszta hírdetése, amely az ember számára új, halálon is átvezető, győztes életre teremtett lehetőséget biztosít! Ámen.
Ilonczai Zsombor,
Szárazberek