Maradjunk bolondok!
„Amikor pedig ezeket mondta a maga mentségére, Fesztusz hangosan így szólt: Bolond vagy te, Pál! A sok tudomány téged őrültségbe visz.” (Ap Csel 26,24)
Maradjunk bolondok! Az ige fényében ez a felhívás nem is olyan nagy őrültség, mint amilyennek első hangzásra hangzik. A hit, minden korszakban nagy bolondságnak tűnik azoknak a szemében, akik nem ismerik Istent és nem akarnak továbbjutni az anyagi világ korlátainál. Fesztusz nem volt egy rossz helytartó. Nem ő záratta Pált börtönbe, hanem az elődje, Félix. Rövid helytartóságáról elismerően számolnak be a történelmi iratok. Az ő nevéhez köthető az a rendszabály, amely visszaszorította az útonállók okozta bűncselekmények számát. Minden erénye ellenére mégis bolondnak mondja Pált, aki előzőleg megvallotta előtte a hitét, és elmesélte hogyan lett keresztyénné. Ne ítéljük meg ezt a helytartót, mert Pál igei magvetése tövises talajra talált ennek az életében. Jézus mondta: „a tövis közé esettek azok, akik meghallgatták az igét, de elmenve az élet gondjai, gazdagsága és élvezetei megfojtották azt bennük, és nem hoztak gyümölcsöt.” (Lk. 8, 14). Fesztusznak sok gondja volt, mert az elődje hibáit helyre kellett hoznia. Nem ért rá azzal foglalkozni, hogy Jézus miként szólította meg Pált, és milyen küldetéssel bízta meg.
Én úgy látom, hogy nagyon sokan küzdenek manapság a töviseikkel, s így az ige magjai legtöbbször esélyt sem kapnak a meggyökerezésre. Sőt, egyre erősebbek azok a hangok, amelyek a tövisek gondozására motiválnak, és az ige magjait tekintik ártalmas gyomnak. Így is lehet élni, ez is egy döntés, de ahogyan a kutyából nem lesz szalonna, úgy a tövisek sem fognak tápláló termést hozni.
Fesztusznak bolondság volt Pál bizonyságtétele. A keresztyén élet balgaságnak tűnik azok előtt, akiket túlságosan lefoglalnak az élet tövisei. A különbség az értékekben mutatkozik meg. A keresztyén ember olyan belső értékekre talál a hite által, amelyek még akkor is örömmel, reménységgel, szeretettel töltik el, amikor a körülmények bánatra, kilátástalanságra és gyűlöletre adnak okot. A tövisek között elveszett ember pedig az olyan külső értékekre figyel, amelyek csak nagyon rövid tartó hangulatjavulást eredményeznek, és egyszer mindképp elmúlnak. Maradjunk hát Jézusban bolondok, mert „a világ bolondjait választotta ki magának Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket, és a világ erőtleneit választotta ki magának Isten, hogy megszégyenítse az erőseket.” (1Kor.1,27) Ámen.
Erdei Árva István,
Szamoskóród-Dobrácsapáti