“Beszálltunk tehát egy adramittiumi hajóba, amely az ázsiai partvidéket akarta behajózni, és elindultunk. Velünk volt a thesszalonikai macedón Arisztarkhosz is. Másnap megérkeztünk Szidónba. Juliusz emberségesen bánt Pállal, megengedte, hogy elmenjen a barátaihoz, és azok gondoskodjanak róla.” (Ap.Csel 27,2-3)
Olvasandó: ApCsel.27,1-8
Nyár van, szabadságidő, nyaralás, utazás ideje. Sokan víz közelében szeretnének nyaralni a hőség, a kánikula miatt, ilyenkor tengeren, tavon, folyón hajókázást is kipróbálnak. Hosszabb hajóutas kirándulás luxusnak számít, külföldi hajóút még inkább. Vannak azonban szerencsések, akiknek megadatik ilyen nyaralási, utazási lehetőség, akár egy pár óra, pár nap erejéig. Ameddig megérkezünk kiválasztott úti célunkhoz több városon, országon keresztül kell utaznunk, akár szárazföldön, akár vízen közlekedünk. Rácsodálkozhatunk az Istenünk által teremtett világ nagyságára, különlegességére, változatosságára. Felfedezhetjük az ismeretlen helységek történelmi, turisztikai nevezetességeit. Mennyire más így utazni szabadon, saját elhatározásból, önállóan kiválasztva saját úti célunkat.
Pál a történet szerint hajóútra indult, de nem turistaként, hanem fogolyként, Jézus Krisztus Evangéliumának hirdetése miatt. Az úti cél: Róma volt, látszólag emberi, valóságosan isteni terv és szervezés szerint. Mivel Rómába nem volt közvetlen utazási lehetőség, először Kisázsia ÉNY-i része felé, ADRAMITTIUM-ba indulnak, amely TROAS közelében fekszik. De már Miriában találnak egy nagy hajót, amely Egyiptomból jött és Rómába készült. Búzát szállított és embereket is: foglyokkal és Julius százados császári csapatával együtt 276 ember volt a fedélzeten. A foglyok egy külön hálókamrában laktak, Pál azonban a százados jóindulatából szabadon kimehetett a partra, hogy az ottani gyülekezet tagjait üdvözölhesse és, hogy azok gondoskodhassanak róla. Tekintélye a hajón napról napra növekedett, úgyhogy idővel ő lett a középpont. Pál Rómába vezető útja a legrészletesebb az egész könyvben, mert vele együtt hajókázik, vonul végig az Isteni Kijelentés, az Krisztus Igazságának Világossága a tengeren át Rómába, a pogány népek megvilágosítására. A választott nép ajtót zárt, Isten pedig ajtót nyitott minden nép felé, megadva a lehetőségét annak, hogy az Őt üldözőkből Őt hirdetőkké váljanak az emberek.
A híradásban: szigetek, tenger, szelek és mélységek, hajótörés és viharok és ezek mentén, ezekkel együtt az isteni Kegyelem. Amint a hajó haladt a partok mentén, úgy terjedt a Krisztus Evangéliuma az Őt még nem ismerő világ felé.
Szabad kiránduló utadon légy az Ő Örömüzenetének szabad hírnöke Kedves Testvérem, hadd terjedjen miközben másokkal beszélgetsz , miközben kirándulsz a Krisztus Világossága!
Ámen.
Nagy Erika,
Sárközújlak