Kiáltó szó
„Ebben az időben jelent meg Keresztelő János, és prédikált Júdea pusztájában. Ezt mondta: Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa. Ő az, akiről Ézsaiás próféta így szólt: Kiáltó szó hangzik a pusztában: készítsétek az Úr útját, és egyengessétek ösvényeit.” (Máté 3, 1-3)
Kiáltani a pusztában? Minek? Akinek van kiáltanivalója, az menjen a forgalmas terekre, keresse a tömegeket. Ott beszéljen, ahol bőven van hallgatóság. A pusztai kiáltásnak sok értelme nincs, legfeljebb az, hogy az ember következmények nélkül a világba kiálthatja mindazt, ami nyomasztja a lelkét. Állítólag a keserűség kiordítása magunkból segít elfogadni, vagy feldolgozni a fájdalommal megélt eseményeket. Nem vagyok szakavatott ilyen kérdésekben, és nem is próbáltam soha, de kétlem, hogy erről szólna az Ige.
A „kiáltó szó” az Úr érkezésére figyelmeztet, s ez a hang nem fényes palotából hallatszik, nem a hétcsillagos szállodából szól hozzánk sejtelmesen, nem a plázák hangszóróiból zeng, s még csak nem is a harangjátékok ünnepi hangulatában kondul meg. A „kiáltó szó” a pusztában hangzik, ahol senki sem számít rá, és olyan erővel érkezik, hogy a világ tehetetlen vele szemben. Ellenállni lehet, a füleket is be lehet dugni, fel lehet cserélni mézes-mázas muzsikára, vagy hazugságba ringató dallamokra, a kiáltó ember fejét is le lehet vágni, de elhallgatatni nem lehet, mert az erejét Istenből nyeri.
Jézus belép az általunk ismert világba és a sivár puszta léte értelmet nyer. A puszta az Atyával való beszélgetés és Jézus erőgyűjtésének helyszíne lesz. Az a puszta, amit az értelmesek semmibe vesznek, mert rossz termőföldnek, alkalmatlan lakhelynek, célszerűtlen tábornak, mert nehezen védhető. Ez a puszta Jézus jelenlététől mennyei gazdagságot nyer.
Napjainkban is hangzik a „kiáltó szó” a templomokban, imaházakban, otthoni elcsendesedésben, rádióban, tévékészülékben, könyvek ezreiben, s még ebben a rövidke áhítatban is. Készítsd az Úr útját, és egyengesd ösvényeit, mert az Úr érkezik a te saját világodba is! Amikor megérkezik, elképzelhetetlen dolgokat visz végbe. Az átkos keresztből áldást hoz elő, a semmibe vett embereket a jobbjára ülteti, leleplezi a szeretetként sziporkázó önzést, feloldozza a gyötrő bűntudat köteleit, és barátságába fogadja az őt követőket. Légy készen!
Erdei-Árva István,
Szamoskóród-Dobrácsapáti