“Ezékiás átvette a levelet a követek kezéből, és elolvasta. Majd fölment az Úr házába, és kiterítette azt Ezékiás az Úr előtt. És így imádkozott Ezékiás az Úr előtt:
Uram, Izráel Istene, aki a kerúbokon trónolsz! Egyedül te vagy a föld minden országának Istene, te alkottad az eget és a földet! Uram, fordulj hozzám figyelmesen, és hallgass meg! Uram, nyisd ki a szemedet, és láss! Halld meg Szanhérib beszédét, aki ideküldte ezt az embert, hogy gyalázza az élő Istent! Igaz, Uram, hogy Asszíria királyai elpusztították a pogány népeket és országaikat. Isteneiket tűzre vetették, mert azok nem is voltak istenek, hanem csak emberi kéz csinálmányai, fa és kő; ezért pusztíthatták el őket. De most te, Urunk, Istenünk, szabadíts meg bennünket az ő kezéből, hadd tudja meg a föld minden országa, hogy te vagy, Uram, az egyedüli Isten! Ézsaiás biztató üzenete. Akkor Ézsaiás, Ámóc fia ezt az üzenetet küldte Ezékiásnak: Így szól az Úr, Izráel Istene: Meghallottam, hogyan imádkoztál hozzám Szanhérib, Asszíria királya miatt.” (2Kir 19:14-20)
Ezékiás az Úrban bízó király, aki egész életében bizonyította, hogy Isten hűséges szolgája kíván lenni. Ragaszkodott Istenhez, leromboltatta az idegen istenek templomait és bálványait, megszüntette a pogány halmozó oltárokat. Isten ezért mellé állt, és segítette őt, és a segítségre szükség is van, hiszen az ellenség ott van a határok peremén, csak egy lépes és az ország elbukik. Isten hűséges szolgájának ebben az helyzetben tudnia kell, hogy mit is tegyen: Istent keresni, Istenhez szólni és segítségét kérni. A király imádkozik, és imádságának a háttere az asszír ellenség túlereje, az asszír király és a katonáinak bűnös gyalázkodása Izrael népe ellen, a királya ellen és Isten ellen. Ezékiás emiatt teljesen kilátástalan helyzetbe jutott, mert emberileg nincs esélye arra, hogy megvédje az országot. Az asszír sereg túlerőben van, sokkal jobban felfegyverzett, már több országot legyőzött a serege, a környező országok adót fizetnek. Ezékiás tehát olyan veszedelembe került, amire emberileg nem volt megoldás. Mivel korábban mindig jó előmenetele volt, az azt is jelentette, hogy voltak győzelmei, itt azonban, ebben a helyzetben úgy tűnhet, hogy a baj megoldhatatlan. Ezékiás élethelyzete bizonyítja, hogy a hívó embernek is lehetnek zsákutcái, amikor nem tuda a kiútat, nem talál az adott körülmények között megoldást. Ilyenkor emlékeznünk kell Isten hűségéről, amely életünket követi, eszünkbe kell vennünk és kezébe helyezni a bezárt ajtók megnyitását. Ámen.
Ilonczai Zsombor,
Szárazberek