“Ekkor előállt Péter a tizeneggyel, felemelte a hangját, és így szólt hozzájuk: Zsidó férfiak és Jeruzsálem minden lakója! Figyeljetek szavaimra, és tudjátok meg, mit jelent mindez! Mert nem részegek ezek, ahogyan ti gondoljátok, hiszen a nap harmadik órája van, hanem ez az, amiről Jóel így prófétált: „Az utolsó napokban, így szól az Isten, kitöltök Lelkemből minden halandóra. Fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, és ifjaitok látomásokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak; még szolgáimra és szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban Lelkemből, és ők is prófétálnak. És csodákat teszek az égen fenn, és jeleket a földön lenn: vért, tüzet és füstoszlopot. A nap elsötétül, és a hold vérvörös lesz, mielőtt eljön az Úr nagy és fenséges napja. De megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét.” (ApCsel 2,14-21)
Péter a tanítványok védelmére siet, hiszen ahol Isten Szentlelke a hívőket alkalmassá teszi az Ige hirdetésére, ott azonnal megjelenik a sátáni erő, amely rombolni, sőt megvetni kívánja mindazokat, akik Jézus zászlaját kibontakoztatják. A Szentlélek ajándékában részesült ember alkalmassá lett arra, hogy megértse Isten tettét, mégpedig azt, hogy a jeruzsálemi eseményt Isten terveként fogadja el, amit a prófécia megjövendölt. Ezek után az emberi beszéd, az igehirdetés hivatott arra, hogy Isten megváltó munkáját helyes megvilágításba helyezze. Péter pünkösdi prédikációjával elkezdődött az igehirdetés terjedése, ami azóta is tart. Erre példát mutatott Jézus, amelyben folyamatosan Isten akaratát közvetítette. Ő munkálta, és munkálja azt, hogy az Ige meggyökerezzen, és gyümölcsöt teremjen az emberi életben. Pünkösddel az a korszak kezdődik el, amikor lehetővé válik, hogy a hívő Istennel élő kapcsolatban legyen, ismerje és kövesse, értse és magyarázza csodálatos tetteit. Ámen.
Ilonczai Zsombor,
Szárazberek