“És leborultam az Úr előtt negyven napon és negyven éjjel; mert azt mondotta az Úr, hogy elveszt titeket. Akkor imádkozám az Úrhoz, és mondék: Uram, Isten! ne rontsd meg a te népedet, és a te örökségedet, akit a te nagyságoddal szabadítottál meg, akit erős kézzel hoztál ki Egyiptomból.” (5 Móz.9,25-26)
Mózes Isten haragját próbálja kioltani böjtöléssel, leborulással és imádsággal. Mózes akiben korábban rengeteg harag felgyűl, most mederbe tereli indulatait, mert látja Isten haragját népe bűnei miatt. Mózes aki maga is dühbe gurult mikor fiatalon látta, hogy egy egyiptomi hajcsár verte egyik atyafiát, nemzettársát. A düh sodorta és rárontott a rabszolgahajcsárra és megölte azt, no ez a Mózes itt nemhogy higgadt marad de kész oda hajolni és könyörögni népéért. Igazából ugyan az az indulat szorongatja itt is. Félti a népét és ezért cselekszik. Neked mennyire fontos a te fajtád? Mennyit ér a néped? Akár a magyar, akár a református, akár a keresztyény identitásod tettre sarkal-e? Van, hogy ökölbe szorított kézzel, vagy kardot ragadva próbáljuk óvni a mieinket, van hogy belefáradunk, vagy belehalunk a küzdelembe. Ha a mai keresztyének megtalálnák a térdüket és Isten kezébe tennék a sorsukat, ha imádság vezetne mindenkor nem csak esély lenne de szabadulás, Pogány istentelen népek rontanak Európára, amit liberális gender semleges eszmék és szabadosság mételye mar és gyengít belülről. Az embert, s az ember imádatát állítják középpontba, ál humanizmus gondolataival mérgezve a társadalmakat s eközben sok keresztyén aki az anyagi jólétben elpuhult, vagy az gazdagság és kényelem reményében behódol nem tesz semmit. Még szavazni sem megy el választássokkor.
Te mit teszel? Te kihez vagy hű? Magadat szolgálod vagy családodat, nemzetedet? Leghatékonyabb akkor vagy, ha Isten kezébe teszed életed s könyörületébe bízol. Ámen.
Jobb Domokos,
Ombod