“Jézus így válaszolt: Sem ő nem vétkezett, sem az ő szülei, hanem ez azért történt, hogy nyilvánvaló legyen benne az Isten munkája.” (János 9,3)
Saját népének a képviselői Jézus életére törnek, ennek ellenére már a következő pillanatban azon fáradozik, hogyan tudjon segíteni valakin. Jézusban nincs gyűlölet, benne teljes a szeretet. Szintén János mondja az első levelében, hogy Isten szeretete Jézusban lett nyilvánvalóvá, azaz láthatóvá. Ő szereti a bűnös embert és megtesz mindent érte. Most éppen egy olyan ember felé fordul irgalmával, aki születése óta vakságban szenved. De nem csak ez a nyomorúsága okoz neki temérdek szenvedést, hanem kortársai megvetése, lenézése is. Ugyanis a tanítványok által Jézusnak feltett kérdés a kor felfogását tükrözi, miszerint egy ilyen állapot mögött minden kétséget kizáróan a bűn húzódik meg. Vagy ő, vagy szülei követtek el valamilyen bűnt, aminek ez lett a következménye. A rabbik még ennél is tovább mentek és azt állították, hogy az ember már az anyaméhben vétkezhet. Elképesztő!
Jézus azonban azonnal igyekszik elvágni e téves gondolkodás fonalát, rövidre fogva azt. Nem az okát kell keresni ennek az állapotnak, nem a miért felől kell megközelíteni ezt a kérdést. Pedig sokszor a mi gondolkodásunk is ezt az irányt követi. Ha valamilyen baj, netalán nyomorúság jön az életünkbe, ugye rögtön azt kérdezzük: Uram, miért történik ez velem, mit vétettem, hogy ezzel látogatsz meg engem? Valahogy ez az első reakciója az embernek, amikor valami rosszat tapasztal életében.
Ezzel ellentétben, Jézus arra próbál rávezetni, hogy az Isten által adott nehézséget soha nem az ok felől közelítsük meg, hanem mindig a cél felől. Mondjuk azt: Uram, mi a célod ezzel a próbatétellel az életemben? Mutasd meg nekem, hogy ez által hogyan válik láthatóvá rajtam a te dicsőséged. Vagyis Jézus azt akarja mindenki értésére adni, hogy nincs értelmetlen élet, csak meg nem értett élet van! Istennek minden emberrel célja van, mégpedig az, hogy nyilvánvalóvá legyenek benne az Ő dolgai. Mennyire tudtál eddig ilyen eszköze lenni Istennek nagysága megmutatásában? Ámen.
Szilágyi Balázs,
Szatmár-Láncos