“Jaj nekem, mert úgy jártam, mint mikor valaki gyümölcsöt akar szedni, szőlőt akar szüretelni, de nincs ehető fürt…” (Mikeás 7,1)
A mezőgazdasági munka ma sem egyszerű, még akkor sem, ha a gazda a legmodernebb eszközökkel rendelkezik. A szőlő termesztése korán elkezdődik, hiszen azt kora tavasszal metszeni, majd kötözni, karózni, szemezni, kacsolni és számtalanszor permetezni kell. Mindezen tevékenységek elvégzése sem garancia arra, hogy ősszel lesz gyümölcs, must és a pincében forrás követően megfelelő minőségű bor. Sokszor hiába küzd az ember az élet más területén is, a mindennapok munkáján nincs áldás, mert megfeledkezik Istenéről és csak a saját erejében és elképzelésében bízik. Istent az életünkből nem szabad kizárni, vissza kell térnünk azon természetes állapotunkba, amit talán mi magunk is láttunk nagyszüleink életében, akik a kapát sokadmagukkal a templom falának támasztották hétköznap reggel és csak a templomi istentisztelet után mentek tovább a mezőre. Reformálni életünket, Istennel való kapcsolatunkat minden nap, hogy mindenben felkészültek legyünk, hogy a váratlan események „JAJ” felkiáltásai ne okozzanak görcsöket, fájdalmakat.
Isten ma is gyümölcsöt kínál, az ő szent Igéjét és engedjük, hogy mindezzel táplálja lelkünket! Ámen.
Ilonczai Zsombor,
Szárazberek