“Ekkor monda Józsué Izráel fiainak:…És mihelyt megnyugosznak majd a Jordán vizében a papok talpai ,…a Jordán vize ketté szakad, és a felülről aláfolyó víz megáll egy rakásban.” (Józsué 3, 9.13)
Az Isten soha nem hagyta és nem hagyja bizonytalanságban az emberiséget. Jelen volt a próféciákban, amelyek halál helyett életet, sötétség helyett világosságot, szolgaság helyett szabadságot ígérnek. És jelen van a napi Igében.
Most, amikor Izráel fiai már kiszabadulnak a fogságból, indulnak az ígéret földje felé, amely e nemzedék számára ismeretlen, az őket vezető Isten minden zártságot és korlátot megszüntet, a természet erőit is úgy irányítja, hogy ebből is érezzék: Ő soha el nem hagyja az ő népét. A vezetővel előre közli, hogy mi fog történni, csodával nyit utat a Jordán folyón át. Ezért vezetheti Józsué bátran az ő népét. Még a bizonytalanságnak az árnyéka sem érintheti a vezetéssel megbízottat, ezt az erőt láthatja az egész közösség, ezért mindenki ugyan ezzel a bátorsággal mehet a frigyládát vivő papok után, tudják, hogy a vezetés a legjobb kezekben van, Isten irányítja őket. Életük célba jut.
Akik engedik, hogy Isten vezesse őket, törekvésük nem hiába való, azok kisebb és nagyobb csodákon át jutnak el Kánaán földjére ( mindenkinek van egy “kánaánja”), még csak hajó sem kell hozzá, de annál több hit, nagyobb bizalom, hogy amit isten megígér, azt be is teljesíti, útunk végén újabb távlatokat nyit…
Istennél minden lehet,
amit ember nem tehet,
Ő megáldja léptedet
a nagy vizek felett. Ámen.
Fodor Lajos